Szederkényi Olga pár hónapig Kolozsváron élt, ott olvasta Bánffy Miklós Erdély-trilógiáját, és eközben fogalmazódott meg benne, hogy kideríti, kik a leszármazottai ennek a kivételes embernek. Szerencsénkre filmet is forgatott erről a kutatásról, amely nem valamiféle patetikus múltidézés, hanem a nagy előd portréjának felvázolása mellett a jelenre koncentrál, a leszármazottakra.
Az első részben Bánffy Miklós lányát, Katalint ismerhetjük meg, aki az erdélyi Versailles-ban, Bonchidán és Budapesten nőtt fel, és 1947 óta Marokkóban él. Három gyereke közül egyiket sem tanította meg magyarul. Szederkényi Olga filmjében az is csodálatos, hogy nem kerít drámát aköré, hogy a magyar kultúra egyik meghatározó alakjának leszármazottai nem beszélik a nyelvünket.
Egyszerűen csak megmutatja, milyen érvek és emberi döntések állnak emögött. Ahogy a gróf lánya mondja, sosem gondolta, hogy valaha visszatérhet Magyarországra. Hogy itt valaha lesz rendszerváltás. És ismerve az édesapja tragédiáját, érthető, hogy nem dédelgette magában a visszatérés csalóka reményét, sőt hiába nyíltak meg a határok, Bonchidára sem tér vissza többé, mert nem akarja látni a pusztítást.
De az Úr csodásan működik – igazolja a Bánffy család története is. Hiszen Katalin szerette volna, hogy gyermekei megtudják, milyen kivételes ember volt a nagyapjuk, ezért nemcsak a családi legendáriumot örökítette át, hanem lefordította angolra az Erdélyi történet mindhárom kötetét.
Így figyeltek fel Bánffy Miklós életművére külföldön, így vált azóta a világban az egyik legismertebb magyar íróvá. Még élő unokái, Nicolette és Elisabeth New Yorkba és Párizsba költöztek. „Olyanok vagyunk, mint egy nagy tükör összetört darabjai” – mondja Nicolette arra utalva, hogy mindannyian a nagyapa egy-egy tulajdonságát örökölték: festő, belsőépítész, diplomata és író ma is van a családtagok között. Ők időnként hazalátogatnak Budapestre, Kolozsvárra, Bonchidára, Elisabeth pedig épp magyarul tanul.
A sorozat második része gróf Bethlen Istvánról és Stefano Bethlenről szól. Az egykori miniszterelnök dédunokája Olaszországban él, nem beszél magyarul, a Walt Disney főigazgatója lett. Arról mesél, milyen történeteket és ereklyéket őriz a család, miközben Bethlen-címeres ezüsttálcáról isszák az olasz eszpresszót.
Bethlen Margit írónő kézirataiba és naplójába is belekukkanthat a néző, de a stáb sem érkezik üres kézzel: Szederkényi Olga egy megdöbbentő levelet vitt el a dédunokának. Ez Bethlen Margit férjéhez írt utolsó levele – angolul. Stefano úgy érzi, ezek a sorok mintha miatta íródtak volna így, hogy ő is megérthesse. A levél egy embert próbáló korszak dokumentuma, a miniszterelnök felesége már két éve nem láthatta a hitvesét, amikor lehetőséget kapott, hogy levelet írjon neki olyan nyelven, amelyet azok is értenek, akik kézbesítés előtt kézről kézre adják, ezért van angolul. De amikor ezek a sorok íródtak, Bethlen István már nem élt, három hónapja elhunyt egy szovjet rabkórházban.
Stefano arról beszél, hogy nagy felelősségnek érzi ezt a nevet, és fontosnak tartja megtalálni azt, hogyan adja át a gyerekeinek, hogy mit is jelent Bethlenként élni a világban. Mint mondja, Olaszországban ez csak egy furcsa név, amelyet gyakran betűzni kell, hogy megértsék, de ha Magyarországra látogatnak, elkerekedik a határőr szeme, ha megvizsgálja az irataikat, és a bankkártyájukon szereplő nevet látva a bolti eladó is mosolyogva érdeklődik, hogy valóban annak a családnak a tagja-e.
A család – amely a vetítésre Budapestre látogatott – nemcsak a történelmi viharok megpróbáltatásainak emlékét örökíti át, mint kiderül, bájos anekdoták is hagyományozódnak. Stefano nagyapjáról, az ifjabb Bethlen Istvánról meséli, hogy ő volt a család fekete báránya, és ifjabb Horthy Miklós volt a legjobb barátja. Egyszer valószínűleg kapatosan sétáltak át egyik hídon, amikor egy csendőr igazoltatni akarta őket. Mondták, hogy frakkban vannak, ezért nem hozták magukkal az irataikat.
A hatóság embere felszólította őket, hogy mondják meg a nevüket. „Bethlen István vagyok, ő meg Horthy Miklós” – mondta Stefano nagyapja. – „Én meg Ferenc Jóska vagyok” – felelte dühödten a csendőr, és bevitette a fiatalembereket a fogdába. Telt-múlt az idő, de a frakkos urak még mindig szentül bizonygatták, hogy ők Bethlen István és Horthy Miklós.
Hosszas tépelődés után a hatóság emberei végül rászánták magukat, hogy a miniszterelnöknél érdeklődjenek, hogy tényleg a fiát tartják-e fogva. A miniszterelnök pedig igazolta, hogy valóban ifjú Bethlen Istvánt kísérték be, de tartsák csak ott a fogdában – hangzott az utasítás.
Szederkényi Olga filmsorozata többek között ezekért az emberi történetekért fontos.
Az első két részét az alábbi linkeken tekinthetik meg: Első rész – második rész.