– Sajnos elveszítettük a filmtörténelem egyik legnagyobb rendezőjét – nyilatkozta Michael Douglas színész és producer a Hollywood Reporternek. Hogy mennyire így van, azt nem nehéz bizonyítani: az édes-bús Egy szöszi szerelme vígjáték, a rekviemsúlyos Amadeus Mozart-életrajz, a hippiörökzöld Hair kultuszfilm – ezek mind olyan filmek, amelyekről mindmáig beszélünk, amelyeket időről időre újra megnézünk, és talán ebben az újranézésben, az időtállóságban rejlik a valódi siker.
Forman életműve tipikus példája az igazi zsenialitásnak, hiszen nála a szórakoztatás és a mély gondolatiság között nincs szakadék, filmjei a legékesebben bizonyítják, hogy a kettőt egyszerre is meg lehet valósítani. Dudás Viktor filmszakértő szerint Milos Forman a filmszakma állócsillaga volt, alkotásainak varázsa a mai napig élő, tudását és a filmek szeretetét sokaknak átadta.
Forman titka az volt, hogy szerethető figurákat ábrázolt szerethető módon, és egyedülállóan jelenítette meg az emberi jellemet. Érdekes, hogy az élete vége felé Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regényét is meg akarta filmesíteni, de terve az utolsó pillanatban csütörtököt mondott, mert az egyik főszereplő, Sean Connery kevesellte a gázsiját és visszalépett.
A rendező Jan Tomás Formán néven 1932. február 18-án a közép-csehországi Cáslavban született. Szülei a második világháborúban koncentrációs táborban haltak meg, őt és bátyját rokonok nevelték fel. Az árváknak létrehozott iskolába járt Podebrady fürdővárosban, itt kötött barátságot a későbbi drámaíró, ellenzéki vezető, majd csehszlovák államfő Václav Havellel és Ivan Passerrel, akivel több filmjének forgatókönyvét írták.
Mivel el akarta kerülni a katonai szolgálatot, a prágai színművészeti főiskolán dramaturgnak tanult, kisebb filmszerepeket is játszott, majd a televízióban, filmstúdióban és kísérletező színházakban dolgozott. Nemzetközi karrierjét az 1965-ös Egy szöszi szerelme indította el, amelyet Oscar-díjra is jelöltek.
„A kommunista párt az én Ratched nővérem volt…”
Fotós: MTI/EPA/Walter Bieri
A szomorú vígjáték egy munkáslány érzelmi felnőtté válásáról szól. Az 1967-es Tűz van, babám! is egy vidéki élményéből született: a groteszk alkotásban egy kisvárosi tűzoltóbálon a tombolaajándékokat ellopják, a szépségkirálynők nem mernek a színpadra lépni, végül kigyullad egy ház.
A kultúrpolitika irányítói azonban sokallták Forman ,,bársonyos” kritikáját, ezt a filmet már hiába jelölték Oscarra, hiszen Csehországban betiltották azzal az indokkal, hogy gúnyt űz az egyszerű emberekből. Amikor 2013-ban az Amerikai Rendezők Céhétől életműdíjat kapott, Milos Forman azt nyilatkozta: ,,A kommunista párt az én Ratched nővérem volt, aki folyton megmondta, hogy mit tehetek és mit nem, hogy mit szabad elmondanom és mit nem, hogy merre mehetek el és merre nem, még azt is, hogy én ki vagyok és ki nem.”
Ezért nem csoda, hogy az első adandó alkalommal a tengerentúlra költözött, ám a keleti blokkból olyan különleges formanyelvet vitt Amerikába, amelyből a filmművészet maradandó alkotásai születtek. Kezdetben szűkösen élt, még reklámfilmeket is elvállalt, csak 1975-ben jött a nagy áttörés, amikor Michael Douglas, aki Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényének filmjogait birtokolta, őt kérte fel a film rendezőjének, főleg azért, mert nem kért túl nagy gázsit. A film hatalmas szakmai és közönségsikert aratott, mind az öt fontos kategóriában elnyerte az Oscar-díjat.
Az ekkor már Amerikában is híres és sikeres Forman 1979-ben régi vágyát váltotta valóra, és filmre vitte a Hair című musicalt, amely mára kultuszfilmmé vált. Bár az 1981-ben E. L. Doctorow regényéből készült Ragtime, élete első szuperprodukciója nem keltett különösebb visszhangot, következő alkotása, az 1984-es Amadeus nyolc kategóriában kapott Oscar-díjat. A rendező számára a film azért is maradt emlékezetes, mert a forgatás egy része Prágában zajlott, és disszidálása után ekkor térhetett vissza először a szülőhazájába a kommunista hatóságok engedélyével.
A rendező temetését szűk családi körben tartják.
