Az ünnepi könyvhét elindulása is Supka Géza nevéhez fűződik, 1927-ben ugyanis ő javasolta a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének közgyűlésén, hogy szenteljenek minden évben néhány napot az irodalom és az olvasás népszerűsítésének.
Supka Géza kidolgozta a program részletes tervét is, ami országos könyvnapok néven hamarosan el is indult, és a mai napig – most már ünnepi könyvhét néven – nagy tömegeket mozgat meg minden évben. Ahogy Supka Géza unokája és hagyatékának gondozója, Bényi Eszter textiltervező művész elmondta: nagyapjára egész életében jellemző volt ez a fajta innovatív alkotó tevékenység, tele volt kreatív ötletekkel, például szabadalmaztatott egy saját találmányt, egy hintaszékké alakítható széket is.
A többek között levelezéseket, személyes dokumentumokat és fontosabb írásokat tartalmazó kiállítás egyik legérdekesebb darabja egy tablósorozat, amelyen ismert emberek, Supka Géza tisztelői, barátai és munkatársai vallanak a neves tudósról és publicistáról.
Féja Endre például rendkívül találóan mutatott rá arra, mennyire igazságtalan, hogy arról az emberről, aki a magyar kultúrának áldozta életét, gyakorlatilag alig hallani.
„Munkássága, publicisztikai tevékenysége ma sincs még teljesen felmérve és feltárva. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy a maga választotta út mindvégig egyenes, vargabetűktől mentes volt: antifasiszta, haladó, radikális polgári demokrata platform. Pályája során keményen érvelt, vitatkozott a számára elfogadhatatlan elveket vallókkal, de sohasem ártott senkinek, a vállalt pauperitás végigkísérte, talán ezért is segített – lehetősége határain belül – oly gyakran a nehéz helyzetbe jutottakon” – tette hozzá.
Az ünnepi könyvhét 1968-ban a Liszt Ferenc téren
Többek között Móra Ferenc is említést tett Supka Gézáról a Daru utcától a Móra Ferenc utcáig című könyvében. A neves író úgy fogalmaz, hogy Supka Géza olyan barátja, amilyet ritkán ad az embernek az élet. „Ha tíz esztendővel ezelőtt nem fog karon az ő páratlanul szeretetre méltó zsarnokságával, sohase kerülök a szegedi körtöltés mögül a világ elé” – hangsúlyozta.
De rajtuk kívül is számos művész, neves gondolkodó és alkotó Supka Gézáról írt vagy Supka Gézához intézett sorait is elolvashatja a kiállításon a közönség, találunk ugyanis szövegrészleteket többek között Márai Sándortól vagy éppen Lator Lászlótól is. De betekintést nyerhetünk a tárlaton a művészettörténész, író és újságíró Szabó Ervinnel folytatott levelezésébe, valamint megnézhetünk számos más értékes dokumentumot is.
A kiállítást megtekintve egyértelművé válik, hogy Supka Géza a magyar kultúra megkerülhetetlen alakja, aki számos más alkotóra gyakorolt jelentős hatást. Szerteágazó életművét azonban összefogja az az értékrend, amit mindig, minden helyzetben követett.
Ahogy Négyszemközt önmagunkkal című önvallomásában írja, „amit tudományban, írásban, politikában és az életben is mindenkor, egy szempillantásnyi pihenés nélkül kerestem, amiért ezt a proteusi életet éltem, az igazság volt.”
Csak remélni lehet, hogy ez a kiállítás is hozzájárul majd ahhoz, hogy – ahogy Féja Endre is írta – ne csak évente egyszer, a könyvhét kapcsán kerüljön szóba Supka Géza neve, hanem ismét méltóképpen emlékezzenek rá.
