Jó néhány iskolában dolgoztam – elég szomorú, hogy ott gyűjtöttem a legtöbb anyagot a cikkhez. Idéznék tehát egy képzeletbeli értekezletet, amelyen végül – egyenként – mégis minden így hangzott el. (Zárójelben a magyarázatok és a reakciók.)
„Ezt kell a szülőkbe belesarkallni, kezdte az igazgató. (Fejében összekeveredvén a belesulykolás, illetve az erre kell sarkallni a szülőket.) (Általános derültség – az arcokon. A teremben továbbra is: antarktiszi csend.) Jómagammal egyetemben, folytatta aztán, állítom, hogy a gyerekek étkezésben vesznek részt… a hetedikeseknek pedig oroszlántudatuk van. (Mocorgás a székeken.) Én Antóniától pontosan kapom, hogy ő kire büszke! – csapott ekkor az asztalra a szőrös igazgatói kéz.
Megértem, fordult ekkor a tanári kar felé, hogy a hosszú hétvége után nem nagyon vágyódtatok az iskolára és ránk. Az elmúlt hónap oroszlánmunkáját pedig köszönöm! (Keveredett ismét az oroszlánrész és a munka, kissé szerencsétlenül.) Már most előrejegyezném… (általános derültség – még mindig csak az arcokon), hogy az a tényállás, miszerint Mariannának gyermeke van, lehetőséget ad neki, hogy félállásként dolgozzon nálunk! Remélem, hogy örömérzet fog belőletek kicsattanni! (Torokköszörülésbe fojtott vihogás a sorok között.)
Csak jelzőértékűen elmondanám, folytatódott a felvilágosítás, hogy bármilyen megoldást meg lehet oldani. Mert lesz itt egy hangverseny, és azt javaslom, hogy néhány kultúrát ide hozzunk be. Ez lecsontosítva annyit jelent (a lecsupaszítva szó… lecsupaszítva), hogy nagy a választék, a sok színes palettát most nem tudom felsorolni. (Sokszínű paletta volt gondolat korában.)
Van már befolyásunk – mármint pénzösszegben… bocsánat, hogy tudományosan kezdek el magyarázkodni. (Vállak rázkódnak a röhögéstől.) Az épületünk teljesen az ebek hadján van. (Harmincad, haddelhadd… ki tudja?) És ez pluszterhet igényel minden kolléga részére! (Újabb asztalra csapás, ki-kirobbanó hahoták.) Arról nem beszélve, hogy a szülők körében is nagy a szabatosság! (Bár szegény szülők inkább szabadosak lennének – ha szabadna.) Nekem ettől heroldom van! Csak így, híbelébalázs módjára! Na, de rövidre is zárom – csak meg akartalak ismertetni ezzel a gondolatisággal.
De nézzük meg most Lacikát. Kedves kollégák, ez a kisgyerek már rég górcsőben van! Van vele kapcsolatban valami kérdés vagy hozzátétel? Mert a probléma: görgölődik. Persze mindenképpen köszönet érint mindenkit. De azért, hogy ne árváskodjanak a fiataljaink… törődnünk kell velük!
Annál is inkább, mert órán úgy másolnak a gyerekek, hogy tengelyszemferdülésük lesz! És még egyszer az étkezésre visszatérve: ilyen irányú étkezésben kell gondolkodni. Azok a kollégák pedig, akik nincsenek ebben tisztában, kicsit szárnyaljanak ide-oda (a csapongjanak helyett).
Na de most számot vetünk az elmúlt év eredményeinek, és meg kell említenem a Trianon-versenyt, vagyis a triatlont, ahol nagyon szépen szerepeltünk, pedig így az év vége felé nagyon terheltek voltak a gyermekek. Bizony kár, hogy esett az eső… Évek óta nem fordult elő, hogy leesett az ég, és most… előfordult. (Bátor galloknak érezzük magunkat mind, akik csak egy dologtól félnek: hogy a fejükre esik az ég).”
Tanulság: ha mások előtt beszélünk, igyekezzünk helyesen tenni! Vagy legalább egyeztetni.