– A hárfa nagyon hosszú ideig nem számított más hangszerekkel egyenértékű szólóhangszernek. A fesztivál szervezése során a célkitűzéseik között szerepelt, hogy ezen változtassanak?
– Igen, és szerencsére a helyzet sokat javult. A fesztivál szervezése során törekszünk arra, hogy a hárfát pódiumhangszerként ismerhesse meg a közönség. Persze voltak korábban is kiváló művészeink, mint például Lubik Hédi vagy Maros Éva, ennek ellenére önálló szólóesteken jóval kevesebbet szerepelt a hangszer, illetve nem volt nagy súllyal jelen a köztudatban és a kamarazenei irodalomban. A fesztiválon a szólóestek teljes értékű hangszereként jelenik meg a hárfa, mégpedig a zenei élet legnagyobb sztárjainak közreműködésével. A zenei programokhoz pedig mindig társul hangszerkiállítás is, ahol a látogatók kipróbálhatják, megérinthetik a hangszereket, így azok testközelbe kerülnek, és nem övezi őket többé misztikus köd. Nagy eredménynek tartom, hogy a rendezvénynek köszönhetően minden évben sok gyerek választja a hárfát hangszeréül.
– Tizennyolc év nagyon hosszú idő. Hogyan lehet a hangszert minden alkalommal egy kicsit másképp bemutatni, érdekessé tenni?
– A 18 év alatt kialakult egy nagyon erős törzsközönségünk, de mindig vannak új érdeklődők is, hiszen a klasszikus zene mellett a kísérőprogramok keretében más műfajokat is bemutatunk. Ez azért is fontos, mert szeretnénk nyilvánvalóvá tenni a hárfa sokszínűségét, hiszen egy ötezer éves hangszerről beszélünk, amely az emberiség története során mindig jelen volt, végigkísért minket bánatunkban, örömünkben. Gyakorlatilag mindent megénekeltek vele, napjainkban pedig elfoglalta méltó helyét az összes zenei műfajban, hiszen a popzenei irányzatoktól kezdve a dzsesszen, a komolyzenén és a népi változatokon át nagyon sok ága él és működik. A zeneszerzők is nagyon szeretik, mert egyedülálló, emblematikus hangszíneket lehet vele előidézni.
– Ebben az évben hogyan állították össze a programot?
– Idén két világsztár látogat el hozzánk: egyikük Catrin Finch, aki az összes klasszikus zenei versenyt megnyerte, amit csak lehetett, de a walesi hagyományos hárfaművészet válfaját is a szívén viseli, ezenkívül saját könnyűzenei együttese is van, amellyel rendszeresen turnézik, így elmondható, hogy egyik műfaj mellett sem kötelezte el magát, hanem több stílusban is játszik. A másik külföldi kiválóság az orosz Alekszandr Boldacsev, aki mindössze 26 éves, és máris nagyon keresett művész. A fesztivál kiemelt célkitűzései közé tartozik a tehetséggondozás is, így minden évben bemutatunk egy kiemelkedő pályakezdő művészt. Idén Farkas Mira lép fel szombaton, aki Debussy és kortársai műveiből válogat. Ami még érdekesség, hogy minden évben tartunk kifejezetten gyerekeknek szóló hárfabemutató koncertet is. Itt élőzenével illusztráljuk az egyes korszakok zenei stílusát, a gyerekek pedig feljöhetnek a színpadra, és megpengethetik a hangszert.
– A hangszer sokszínűségének bemutatásán túl alkalmas ez a fesztivál arra is, hogy a közönség megismerje a hárfairodalom legizgalmasabb alkotásait?
– Abszolút, hiszen a reneszánsztól napjainkig játszunk és merítünk az irodalomból, és a fesztiválnak az is a célkitűzései közé tartozik, hogy ösztönözzük a kortárs szerzőket arra, hogy írjanak nekünk darabokat. Jó példa erre Fekete Gyula Angus álma című alkotása, amelyet a fesztivál keretein belül mutattunk be korábban, tehát készült már mű kifejezetten a rendezvényre is.
– A fesztivál előkészületeinek hajrájában hozták nyilvánosságra, hogy önt idén Prima Primissima Díjra jelölték. Mit jelent ez önnek?
– Óriási megtiszteltetés, és a saját szakterületemen belül a művészi hitvallásomnak megfelelően igyekszem mindent megtenni, hogy méltó lehessek erre a díjra. Külön öröm számomra, hogy a zeneművészet kategóriában Medveczky Ádám tanár úrral és Balázs Jánossal együtt jelöltek. Medveczky Ádám a tanárom volt a Zeneakadémián, most kollégám, nagy szeretet és megbecsülés övezi az együttműködésünket. Balázs János pedig egy frenetikus tehetségű ifjú titán, akivel szintén nagyon baráti a kapcsolatunk. Ráadásul mindhármunkat összeköt a Zeneakadémia, és az intézmény rektoraként mit mondhatnék? Ez nagyon nagy öröm nekem.