A Sziget nemcsak a nagy tömeget vonzó koncertek miatt jelentős. Kétségkívül emlékezetes utazás mindazoknak, akik egy hétre vagy akár csak egy napra is kilátogatnak a Hajógyári-sziget különleges forgatagába. Ott ugyanis nagyon emberi arcát mutatja minden – ott már nem csak húzónevek vannak, sátrak, kis- és nagyszínpadok, hanem lehetőségek.
Rácsodálkozni mindarra, ami csak úgy szembejön. Például Kiss Balázs bűvész mutatványai már önmagukban annyi ejhát és hűhát váltottak ki, hogy mesélhetünk róluk a hosszú téli estéken. A fiatal bűvész tavaly megnyerte az országos Corodini-bűvészbajnokságot, és bravúros trükkjeit figyelve elhihetjük, hogy méltán volt ő a legjobb. Az pedig külön mosolyt ér, hogy ez a sikertörténet alig pár éve egy unalmas nyári szünettel kezdődött, amikor Kiss Balázs édesapja régi barátjától megtanult egy kártyatrükköt.
Igazi kuriózum volt a Papageno Klasszikus, Opera és Jazz Színpad némafilmes kínálata is. Az időutazásnak is beillő képsorokat Darvas Ferenc Fényes Szabolcs- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zongorista és fia, Darvas Kristóf kísérte zongorán. A zárónapi film, Az utolsó éjszaka a némafilmkorszak kiemelkedő melodrámája, 1917-ben készült Kolozsváron a Janovics Jenő által alapított Transylvania filmgyárban, Sas Ede forgatókönyvéből és a Kolozsvári Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével.
Fekete László volt az operatőr, Janovics Jenő a rendező, akinek az élete és munkássága önmagában is egy regénnyi történet, ezért is öröm, hogy életműve ma is jelen van. Épp a Szigeten.