Felemeli a buborékfóliát, belenyúl a zavaros vízbe, kissé matat, keresgél, majd kiemel egy sötétbarna fadarabot a tartályból. Látszólag semmi különös nincsen rajta, hisz egy átázott, rovátkolt és szabálytalan fadarabot tart a kezében Mali Péter régész.
Talán annyiban különbözik a többitől, hogy 7500 éves, és a legrégebbi faszerkezetes európai kút alsó részéből való, amely Szolnoktól nem messze került elő pár héttel ezelőtt a Tiszakürt, Földeslapos-Csukás-mellékcsatorna, Pincegazdaság nevű lelőhelyen, az M44-es gyorsforgalmi út építését megelőző feltáráson.
A közel három méter mély kút faszerkezetének az alsó harminc centimétere maradt meg. Mindezt még érdekesebbé teszi az, hogy a mi éghajlatunkon nemigen vészel át több száz vagy ezer évet a faanyag.
Ahhoz, hogy mégis megmaradjon, folyamatosan vízben kell lennie, különben ki-szárad és elporlad, ezért inkább mocsári környezetben vagy tavak környékén maradnak meg hasonlóan régi faleletek, például a németországi, dániai és angliai tőzegmocsarakban.
A kút faszerkezete is végig a talajvízszint alatt volt az egykori Tisza-mederben. Kiásni pedig embert próbáló munkának bizonyult, hiszen szinte márványkemény talajrétegeket kellett kibontaniuk a régészeknek.
Amikor már a háromméteres kút legmélyére ástak, a talajvízzel együtt felbukkantak a famaradványok is, amelyek most a szolnoki Damjanich János Múzeumban vannak, ahol konzerválják, majd restaurálják őket.
A fát úgynevezett oldatos módszerrel fogják konzerválni, tehát cukros oldatban áztatják, amelyet a fa magába szív, a cukor pedig tartósítja a szerkezetét, vagy egy másik kémiai eljárás során teszik ugyanezt. Ennek az a hátránya, hogy az apró készítési nyomok közül néhány eltűnhet. Pedig rengeteg információ rejlik a kútszerkezet rovátkáiban.
– Tele van mindenféle bevéséssel, sőt még az ácsolat is megmaradt rajta. Ebből sok mindent megtudhatunk a korabeli ácstechnológiáról, és azt is, hogy milyen szerszámokat használtak az elkészítésekor – mutatja és forgatja a tölgyfából készült faszerkezet egyik darabját Mali Péter ásatásvezető régész, majd vissza is teszi a vízbe, hiszen az oxigén is sokat árthat neki.
Az ácsolat pedig különleges nyom, mivel ebből a korszakból még nem nagyon ismertek hasonlót a régészek, és nemigen feltételezték, hogy vannak ilyen minőségű ácsolatok. – Sokkal gyakrabban találunk szerszámokat, mint ilyen maradványokat, de nem tudjuk, hogy például egy kisebb kőbaltát pontosan mire használtak.
A nyomokból viszont következtethetünk arra, hogy mennyire volt széles az eszköz pengéje és a különböző kőpengéknek milyen nyoma maradt a tárgyakon – mutatott rá a régész.
Mali Péter elárulta, hogy az egyik megmaradt sarkot szeretnék a legjobb minőségben konzerválni és restaurálni, mivel a munkafolyamat végén kiállítást rendeznének a különleges leletanyagból: a sarkot új fával pótolnák ki, hogy látni lehessen, miként nézhetett ki az eredeti szerkezet. De addig még rengeteg vizsgálatot terveznek elvégezni a leleteken.
A legépebb darabok korát dendrokronológiai vizsgálattal állapítják meg a faévgyűrűk alapján. – Sajnos ez nem lesz elég pontos, mivel nincsen meg a teljes sorozat a területen.
Akkor pontosíthatjuk, ha lesz hozzá egy másik hasonló korú fadarab, ami elég valószínűnek tűnik, hiszen a szomszéd lelőhelyen jelezték, hogy találtak egy hasonló kutat. A talajvízzel együtt ugyanúgy előkerültek a fadarabok, és ugyanolyan kerámia volt bennük, mint ebben – mondta a régész.
Ezután a radiokarbon-vizsgálat következik, amely a fában lévő szénizotópok alapján határozza meg az anyag pontos korát.
De akkor honnan tudják, hogy 7500 éves fáról van szó? A kútban talált kerámiából, ugyanis a régészeti kormeghatározás a kerámia alapján történt, amit az edényformák és a díszítések változása alapján tudtak meghatározni.
Ez alapján úgy tűnik, hogy a középső újkőkor első szakaszába, az úgynevezett alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájába tartozott a település, és e kultúra első fázisához tartoznak a kútban talált leletek – összevetésképpen a gízai piramisokat Kr. e. 2500 körül építették.
Bár Németországban is vannak hasonló leletek, nem lehetnek ezeknél korábbiak, mivel a vonaldíszes kultúra terjesztette el Közép-Európában a földművelést. Azelőtt nem voltak letelepedett falvak, így kutakra sem igen volt szükségük.
A kút egy nagyobb település része volt, amelynek a régészek megtalálták az északi és nyugati szélét. Volt itt egy kerítőárok is, ennek belsejében pedig a cölöplyukak, amelyek a kerítést tartották.
A kutak az erődítményen kívül voltak, összesen tizenhat – de egyelőre csak ebben az egyben találtak famaradványt. Tizenhárom házhelyet is találtak, háromnak pedig a teljes alaprajza is előkerült: ezek felszíni cölöpszerkezetes, 18×9 méteres házak voltak, melyek környékén kilenc temetkezési helyet is találtak.
Ebben az időszakban a háztartás elhunytjait még a ház környékén hantolták el, a temetők csak később jelentek meg. A csontmaradványokat is megvizsgálják majd.
Több esetben is megmaradt az újkőkorra jellemző vörös okker festék, amellyel a halottak arcát kenték be. Az egyik halott talpánál is megtalálták a földfestéket, de az még mindig talány, hogy miért így jelölték meg a halottaikat.
A leletek az alföldi vonaldíszes kultúra korai és klasszikus fázisából származnak; a település valamikor az utóbbi során néptelenedett el.