A Milliók hangja koncert Willis Conover munkássága előtt tiszteleg. Miért most kerül reflektorfénybe Conover?
– Tavaly volt a halálának huszadik évfordulója, és a fiammal elkezdtünk gondolkodni, hogyan lehetne róla méltón megemlékezni. Ahogy telik az idő, egyre sűrűbben eszembe jutnak a régi történetek, amelyek meghatározták a pályámat. Ilyen emlékezetes volt egyik 1955-ös gyerekkori élményünk, amikor először hallottuk Conovert az Amerika hangja Jazz Hour című műsorában; édesapám odatekerte a rádiót, sejtette, hogy még hasznát vesszük később – mondta Szörényi Levente. A zeneszerzőnek egy életre szóló élménye maradt Conover hangja és a dzsessz, amelyet közvetített, ezért a koncerten is lejátsszák a műsor rövid szignálját: „Time for Jazz!”
– Az Amerika hangjaként ismert Conovert a zeneszerző is egy sajátos, kelet-közép-európai, személyes szemszögből értelmezi, hiszen a kommunista diktatúrában mást jelentett a tengerentúli, tiltott, imperialistának bélyegzett kultúra. Mint mondta, tagadhatatlan, hogy az Észak-Afrikából sugárzott műsora, amelyet még Moszkvában is hallgattak, több millió emberrel megszerettette a dzsesszt, a szabadság érzésével töltötte el, és Conover egy megszállott ember volt, a dzsessz pedig a küldetése.
Szörényiék felvették a kapcsolatot egy észak-texasi egyetemmel is, akik Conover életművét gondozzák. – Ők mindent összegyűjtöttek, amit megtaláltak: lejátszási listákat, dalokat, fotókat és archív anyagokat. Az amerikai nagykövetség segítségével megismerkedtünk a hagyatékot gondozó hölggyel is, aki lelkesen együttműködik velünk. A nagykövetség az eseményt anyagilag nem támogatja, de Conoverről szóló vándorkiállítást szervez a koncerthelyszíneken, és értékelik, hogy Magyarországon ilyen színvonalas koncertet szervezünk egy amerikai hazafi és kultúrdiplomata emlékére – mondta Szörényi Örs producer.
Egy jó értelemben vett amerikai show-t visznek a színpadra, átlátszó ragyogás, pátosz és giccs nélkül. – A zene a fontos, de lenyűgöző látványt is tervezünk, egy elegáns gálakoncertet, amelyen nem lesznek pálmafák és nagy lépcső sem, 21. századi technikát használunk. Egy „mesemondós” koncertet szeretnénk, ahol nemcsak az hangzik el, hogy mi ,a következő számunk, hanem a dalokhoz köthető történeteket is elmondanak a fellépő művészek – ismertette a producer.
A műsor két részből áll, és három helyszínen lépnek fel: május 24-én a Művészetek Palotájában, 27-én Debrecenben a Kölcsey- és június 2-án Pécsett a Kodály-központban, mert ezeken a helyeken jó az akusztika. Szörényiék hangsúlyozták, hogy ez nem egy sportcsarnokba való műsor lesz, mert más, amikor a big band – Budapest Jazz Orchestra – hangszereit nem csak hangfalakból halljuk. Az első részben azokat az eredeti slágereket játsszák el, amelyeket az Amerika Hangja is közvetített.
Mint mondták, ehhez kellettek olyan előadók, mint Joan Faulkner, aki ízig-vérig hiteles, Amerikából származik, fekete és magyar kötődése is van, hiszen a férje Csík Gusztáv zongorista, a régi magyar dzsessz-zenészek közé tartozik. A második rész egy szám kivételével Szörényi ismert dalainak big band átirataiból áll. Szörényi Levente szerint nem értékelik kellőképpen a magyar dzsessz-zenét, noha a Bartók és a Jazzy Rádión játsszák, de az nem elég. – Érzékelni lehet, hogy a nyilvánosságban valamiért nem úgy működik ez a műfaj, ahogyan megérdemelné. Ahogy Kollmann Gábor, a Budapest Jazz Orchestra vezetője mondta a legutóbbi sajtótájékoztatón: végre sztárként érezhetik magukat egy ilyen nagy produkcióban – ez a kijelentés rávilágít a gondok lényegére.