Minden kép annyit ér, amennyit fizetnek érte. Több millióba is kerülhet egy három párhuzamos vonalból álló avantgárd szörnyűség, ugyanannyiba mint egy Szinyei Merse Pál-mű. Ez a Csontváry-kép sem véletlenül ennyire drága. Mégiscsak ő a napútfestő, és ennél jobb marketingstratégiát még egyik magyar festőművész sem talált ki magának. De jóval érthetőbb, ha tudjuk, hogy Csontváry életművéből – mintegy száz alkotásból – csak húsz van magántulajdonban.
Csontváry 1901 és 1905 között többször járt Taorminában, ahol földrajzi pontossággal festette meg a városba vezető út helyszíneit, a taorminai görög színházat és az óvárost. Ezek lényegében tanulmányfestménynek voltak a nagy vásznaihoz. A Taormina óvárosát keresztül szelő Corso Umbertót négy képen ábrázolta, e ciklusnak első eleme az Olasz halász, amely egy kevésbé redős, ráncos, tört arcú Öreg halászra emlékeztet, kék köpenyben.
Festményét csak posztumusz állították ki a Frankel szalon 1936-os Csontváry-kiállításán – akkoriban Felvidékről vagy Kecskemétről bukkant elő. A művészettörténészek ebből a katalógusból ismerték a kép fekete-fehér nyomtatott változatát, méreteit és technikáját.
A szakma sokáig azt hitte, hogy a festmény 1945-ben orosz hadizsákmányként tűnt el Budapestről, Neményi Bertalan gyűjteményéből, amelynek nagy részét a Hitelbank páncélszekrényéből vitték el a szovjetek. Később kiderült, hogy egy műhiba miatt gondolták ezt – az olasz szót összekeverték az öreggel, ráadásul Neményi rengeteg képet ismerősöknél helyezett el, valószínű, hogy ez is így maradhatott az országban. Hosszú idő után az Olasz halász 2009-ben bukkant fel ismét.
Kaszás Gábor művészettörténész kérdésünkre elmondta, hogy a ciklus többi része is megvan, a pécsi múzeumban őrzik, és korábban a szakirodalom nem foglalkozott a Csontváry-festmények topográfiai vonatkozásaival. A festőművész – kortársaihoz képest szokatlanul – turisztikai szempontból is közismert helyeket örökített meg, és nem újszerű nézőpontból ábrázolta a témát, hanem arra törekedett, hogy a szélesebb műkedvelő réteg is rögtön felismerje a darabot.
Egy időben azt gondolták, hogy Csontváry képeslapokról festette meg a helyeket, és nem is csavarogta be a fél világot. – Ez cáfolható, mivel a festményein olyan részletek is feltűnnek, amelyek a korabeli képeslapokon nem láthatók. Ismerte a helyeket, és ez a ciklus is azt bizonyítja, hogy alapos tanulmányokat készített. Eddig nem nagyon foglalkoztak a festészeti technikájával, ez a kép támpontokat adhat ahhoz is – mondta Kaszás Gábor.
További érdekes képek is felbukkannak az árverésen, például Tihanyi Lajos Szajna-parti látképe és Aba-Novák Vilmos itáliai kikötőt ábrázoló festménye is. A december 17-i aukción 224 tétel összesen 716 millió forintos kikiáltási áron kerül kalapács alá a Budapest Kongresszusi Központban.