A forradalmat, a világot ámulatra késztető felkelést-szabadságharcot az orosz túlerő leverte. A Corvin köz hiába lett megannyi pesti srác vérével megszentelve, november 4-e után – még most is hallani a tankok lánctalpainak dübörgését – Kádár hűséges katonái akasztottak. Felnőttet és alig felnőtté vált gyermeket (Mansfeld Péter) egyaránt. Több mint kétszázezer ember, köztük rengeteg fiatal hagyta el az országot.
Szenvedés és fájdalom hullt a magyar népre. Akinek életét nem vették el, még szerencséje volt, hiszen a börtönfogság egyfajta kegyelmet jelentett. Ám minden szenvedés, kínzatás – mondjuk így: golgotai sötétség – ellenére a dicsőség hajnala igyekezett beforrasztani a sebeket. Mert megverve is boldogok voltunk. Példát mutattunk a világnak szabadságszeretetből – nem véletlen Camus, a kitűnő francia író kitüntető-megbecsülő figyelme – és abból a halált megvető bátorságból, hogy miképp képes egy kis nép (ha csak tizenhárom napra is) legyőzni a zsarnokot.
A hajdani forradalmat művészetté oldó próbálkozásokat tekintve az irodalom a maga sajátos nyelvi ábrázolóerejével, az alakok és a történések hiteles visszaadásával valamennyivel könnyebb helyzetben van, mint a képzőművészet vagy az annál is egzaktabb zene.
Az ábrázolóművészet pedig ugyancsak könnyebben teszi hitelessé üzenetét, mint az absztrakt. Ezért is becsülendő Lisányi Endre nem akármilyen kalandja. A művész tudatosan vált meg a hagyományos ábrázolási eszközöktől, hogy ugyan nonfiguratív, ám valamennyire félfigurális világa – általánosítva a végtelen szenvedést és gyötrelmet – minél erőteljesebben hasson. A textil táblakép nem más, mint egy hatalmas örvénylés.
A fafelületre ragasztott spárgák és a kontúrnak is félelmetes kötelek tengerhullám-eldorádója adja a hátteret. Nincs menekvés, sugallja a művész, eme mindent megfojtani akaró erők szorításából. A világnagy kavargásban – észleli-e a látogató? – Bartók üstdobjainak kíméletlen, késpengénél élesebb hangja hallik. A szürkészöld, de a barnát sem nélkülöző kötélhullámok közé van elszórva (applikálva) az a megannyi, kékre és sárgára színezett, köralakúságában is amorf vaslemez, amelyeknek fekete lyukarzenálja puskalövések ezreire emlékeztet.
Lisányi Endre textilképének bravúrja, ötletet ötletre halmozó invenciózus teljességigénye abban van, hogy látványnak is félelmetes, mert a vérözönnel sokkoló csaták helyett a sok évtized múlva is lázadó bensőnket szólaltatja meg. Jóllehet szinte minden gyalázatra csupán képi utalás van, a tábla egyetemes üzenete (szerencsés szerkezetben tündöklő világmértana) egyértelmű – minden zsarnokság, mert így határozott (vagy határozni fog) a nép, halálra van ítélve.
A mű szeptember 7-től október 2-ig látható Kőbányán, a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Ház Köszi épületében.