Hétfőn kora délután tette ki hivatalos közösségi oldalára felhívását Csányi Sándor színművész. Szeretné viszonozni azt a sok jó dolgot, amit kapott az élettől, és elgondolkodott, hogy mi módon tehetné meg.
„Mivel a színházon kívül nem igazán értek semmihez, az jutott eszembe, hogy ha van olyan érettségi előtt álló tehetséges, a színházra fogékony, a főváros közelében élő ismerősötök, akinek az anyagi helyzete nem engedi meg, hogy fizetős színiiskolába járjon vagy magántanárral készüljön a főiskolára, annak én nagyon szívesen segítenék” – írta.
Csányi Sándor a széles nyilvánosságot kérte fel, hogy üzenetét olyan fiatalokhoz juttassák el, akik „állami gondozásban nevelkednek vagy mélyszegénységben élnek, ugyanakkor van bennük elhivatottság, tehetség, szorgalom”. Eddig a pillanatig a felhívást 5086-an a „tetszik”, 912-en az „imádom” és 66-an a „hűha” jellel nyugtázták és 5200-an osztották meg, remélhetőleg eljutott már olyanokhoz is, akik élni tudnak a művész ajánlatával.
Maradjunk még picit a számoknál: 337-en szóltak hozzá a bejegyzéshez. Voltak, akik egy kis matricával jelezték egyetértésüket, nagyrabecsülésüket, voltak, akik egy-két mondatban méltányolták a felajánlást, és voltak, akik a kínálkozó alkalommal élve tudatták: Csányi Sándor a kedvenc színészük volt, van és lesz mindörökké. Mások hosszasan kifejtették, milyen nemes cselekedet a tudásunkat továbbadni, volt, aki már előre látta a jövő zseniális színészét, aki ennek az üzenetnek köszönheti, hogy megnyílhat előtte Thália temploma.
Egyetlen kommentelő volt kissé szkeptikus: „Majd meglátjuk, mi valósul meg ebből.” És mint mindig, valahol középtájon megjelent az első rosszindulatú bejegyzés is, de szerintem keservesen megbánta az illető, mert egyből tízen estek neki. Elkezdtem szortírozni a véleményeket, hozzászólásokat, ám végül feladtam. A lényeg, hogy a legtöbben a megosztáson kívül azt írták: gratulálunk, példaértékű, sok ilyenre lenne szükség.
Csányi Sándor felhívására a mesekoalapitvany@gmail.com címen lehet jelentkezni.