A Credo története még a szovjet időkbe nyúlik vissza, amikor Ivaskovics József, a 2013-ban elhunyt István testvérével már hivatásos zenészekként, az Ivaskovics-trióval igazi koncerteket szervezett, ahová már ők hívták meg a költőket. Az első daluk, a Mert én magyarnak itt születtem szinte sláger lett.
– Második verséneklő csoportosulásunk Turóczy Ágival az ungvári színházban alakult, ahol „pop music”-ot kellett játszanunk, mert ilyen műsorokra jobban bejött a közönség. Ági csodálatos szopránja végül arra ösztönzött, hogy előkaparjak néhány megzenésített verset, s egy jó akusztikájú gitárral elénekeljük azokat – mondta a zenekar-alapító.
Ám a színházigazgató egy galíciai koncert után kapott feljelentés alapján feloszlatta az együttest. A „bűnük” az volt, hogy a jelenlegi, akkor még tiltott ukrán himnuszt (is) elénekelték, mert voltak, akik azzal ijesztgették őket, hogy ha elmennek muzsikálni a „darázsfészekbe”, könnyen az akkoriban ébredező ukrán nacionalizmus áldozatai lehetnek. Ekkor kislányának a tanítója zenetanári állást ajánlott Ivaskovicsnak az ungvári magyar iskolában.
– De nem elégedtem meg a rám bízott 5–8. osztályosokkal, bevontam az éneklésbe is a felsősöket. Minden meghívásnak eleget tettünk, egyre nagyobb sikerrel. Amikor eltanácsoltak az iskolából, a gyerekek eljöttek a lakásomra, és arra kértek, folytassuk. Ezek az Ungvár utcáin cseperedő, talpraesett fiatalok mindenre felkészültek. Másnap már a katolikus templom udvarán rémisztgettük a jámbor híveket, így lettünk Credo Dalszínház. A templomból aztán kitúrtak minket, de Nagy János református tiszteletes felajánlotta a támogatását, cserébe segítettem megszervezni a templomi kórust. Ám a kihirdetett napon nem jött el senki.
– Nem baj – mondta a tiszteletes. – Itt van ön, itt vagyok én, és itt van a Jóisten – kezdjük a próbát. Elkezdtük, és csoda történt: én, aki egy hamis hangtól falra mászok, annak is örültem, ha valaki mégis eljött, és nem érdekelt, tud-e énekelni – mesélte Ivaskovics.
Az együttes december 6-án a Duna Palotában koncertezik a Salánkért szervezett jótékonysági esten
Fotó: Facebook
Ezután a credósokkal mesemusicalt vitt színre, létrehozta az I. Nemzetközi Gyermekfesztivált, és megszületett a Bóbita, Kárpátalja első gyermeklapja is. Az Ungvári Közművelődési Tanodában karvezetést és népzenét adott elő, majd létrejött az Ivaskovics József és a Trió nevű együttes, de Dinnyés Józsefnek nem tetszett a név, a Credo használatát ajánlotta.
Az első lemez, az Ez hát a hon… anyaga házi stúdióban született, ebből két év múlva, 2003-ban lett hangkazetta a magyarországi Nimród Népe Alapítvány gondozásában. Azóta több lemezt is kiadtak, és talán még ez évben napvilágot lát a Fohász a hazáért című oratórium is a Miskolci Szimfonikusokkal és kárpátaljai zenészekkel kibővített Reményi Ede Kamarazenekarral, valamint a Beregszászi Református Kamarakórussal közösen.
Ivaskovics József a Kárpát-medencei magyar nyelvi és zenei örökségről is beszélt.
– Zenetanárok lévén napi kapcsolatban vagyunk a gyerekekkel. Meglepett, milyen csendben hallgatják, értik a „credós dalokat”, ahogy ők mondják. Itt, Kárpátalján csak az számít, mennyire vagy ember és magyar, és mennyire ötvöződik e kettő egységbe. Hogy mit hoz a jövő? Ez együttesünk működésének legbizonytalanabb része. Mert el tudunk-e kéredzkedni a munkahelyről vagy az önkéntes munkakörben végzett műhelyekből? Nem titok, hogy általában nem nézik jó szemmel tevékenységünket; gyanakvó félelemmel lesik, várják, hogy mikor lesz már ebből bajunk. Ennek ellenére sok meghívásunk van, magyarországi barátaink is segítenek. Sajnálom, hogy idehaza, Kárpátalján, egyre ritkábban van lehetőségünk az emberekkel való találkozásra, de a fentiek tükrében ez érthető – fogalmazott a zenész.
A Magyar Patrióták Közössége a kárpátaljai Salánkért szervez jótékonysági estet december 6-án, 18 órai kezdettel a fővárosi Duna Palotában, ahol a Credo együttes is koncertezik. Az est bevételével a jövő nemzedék megerősítését szolgáló Ifjúsági Ház megvalósítását támogathatják.
