Czeisler Ferenc 1916-ban született Magyarországon, tizenegy évesen már egy cirkuszi társulatnál dolgozott: etette az állatokat, cserébe megnézhette az előadásokat. Tizenhárom évesen egy Latin-Amerika felé tartó hajó fedélzetén találjuk, fogta magát és úgy döntött, kimegy Uruguayba szerencsét próbálni. 1930-ban járunk, akkor rendezték meg az első labdarúgó-világbajnokságot is, éppen Uruguay fővárosában, Montevideóban. A kiskamasz csokoládét és édességet árult, így kereste meg a mindennapi betevőre valót. Majd Blacamán, a világhíres bűvész segédje lett – róla írta Gabriel García Márquez az 1968-as Blacamán el bueno, vendedor de milagros című művét –, akivel visszatért Európába, útjuk Párizsban vált el egymástól, Czeisler inkább visszatért hazájába.
Először utcai mutatványosként és alkalmi bűvészként dolgozott, majd tizenhat-tizennyolc évesen – akkor már használta a Tihany művésznevet – Romániában önálló műsort hozott létre. Akkoriban ismerkedett meg és szeretett bele későbbi feleségébe, Ilonába – a szerelem pedig összefonódott a munkával, az előadásokat kiegészítették közös gondolatolvasó számukkal.
A negyvenes években Budapesten nagyszabású műsort állított porondra, majd a következő évtizedben végigturnézta Magyarországot, Romániát és Jugoszláviát. Éppen Szabadkán léptek fel, amikor a náci csapatok elfoglalták a várost, zsidó származása miatt őt is elfogták és a Duna-partra terelték, életét hidegvérének és szerencséjének köszönheti – mielőtt le tudták volna lőni, a folyóba vetette magát.
1953-ban feleségével és kisfiával együtt Brazíliába emigrált. Egy évig egy helyi cirkusznál dolgozott Rio de Janeiróban, majd 1955-ben egy Sao Paulótól nem messze fekvő városkában, Jacareíben megalapította legendás cirkuszát. A négyezer férőhelyes Tihany Cirkusz a következő félszáz évben a világ legsikeresebb és legjelentősebb vándorcirkuszai közé tartozott, Mr. Tihany pedig megkapta a szakma legjelentősebb elismeréseit, köztük az Academy of Magical Arts több díját is: Performing Fellowship (1977), Masters Fellowship (1986), Lifetime Achievement Fellowship (2001). E legutóbbit, a Magic Castle életműdíját – amely talán a cirkuszművészet legfontosabb díja, jelentőségében egy szinten van az amerikai filmakadémia Oscar-életműdíjával – ez idáig két magyar (származású) bűvész nyerte csupán el – Potassy és Tihany.
Tihany 1984-ben visszavonult és Las Vegasba költözött, 1996 óta a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál zsűrijének állandó tagja, 2004-től kezdve pedig a rangos testület örökös elnöke volt.
„Ő volt a megtestesült kifinomultság, aki minden vállalkozásában a minőségre és tökéletességre törekedett” – írja róla nekrológjában a Circus World. „Az az álom, amit műsoraiban bemutatott, minden kisfiúnak és kislánynak megmutatta, higgyen abban, hogy bármi lehetséges, és az élet minden területét át- és átszövi a varázslat.”
Legutóbb, a januárban megrendezett Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál az ő videoüzenetével indult, a közönség és a világ minden tájáról érkező cirkuszigazgatók percekig állva tapsolták, néhányan még egy-egy könnycseppet is letöröltek a szemük sarkából. Köztük Fekete Péter is, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója, ő így búcsúzott Tihanytól a cirkusz honlapján: „Elment egy legenda. Egy magyar ember, aki elindult a nagyvilágba és megvalósította a csodát. Cirkuszt alapított Amerikában, világsikert aratott és artistacsaládok, generációk tucatjait karolta fel, indította el útjára. Ha létezett magyar artistaművész, akiről elragadtatással beszéltek világszerte, akkor az Czeisler Ferenc volt. Ő volt a cirkuszművészet Puskás Öcsije.”
Pál Dániel Levente