A Sarruga Társulat saját „teremtményeivel”, misztikus hüllőkkel és óriási rovarokkal borzongatta az éjszaka közönségét. A lényszerűség, az animalitás visszatérő eleme volt a Sarruga előadásának, amely óriásbábok segítségével igyekezett megjeleníteni az ember ösztönös félelmét a kontrollálhatatlan, önálló természettől. A Kraken Orchestra speciális maszkokból és pikkelyekből álló ruházata pedig óriásgyíkokra emlékeztetett.
Rácz Anikó, a színház- és táncsátor egyik programfelelőse szerint a Sziget mint előadáshelyszín különlegessége abban áll, hogy itt a közönség 95 százaléka életében először találkozik a kortárs tánc műfajával. Itt a közönség sokkal élénkebben és őszintébben reagál, beletapsolnak, belekiabálnak, szabadon fejezik ki a véleményüket, ami a művészeknek is kihívást jelent. Rendkívül sokféle stílust láttunk az egyébként szakmai szempontból is izgalmas nemzetközi felhozatal között; a legtöbb előadásra jellemző volt a humor és az interaktivitás is.
A Maxim Gorkij Színház például a Szigeten felvett videókat is beépítette az interaktív, félimprovizatív darabjába. A Fidelio színpad operaénekesei pedig klasszikus operettek és népdalok szövegét fesztiválosra aktualizálva keltettek nagy derültséget. A klasszikus komolyzenén kívül a Fidelio színpadán egyébként a gospel, a dzsessz, a pop, a rock és jó néhány crossover produkció is megjelent. Az idei programkínálat egyik különlegessége Gabriel Prokofjev, DJ Switch és az Óbudai Danubia Zenekar koncertje volt, amelyben a szólista helyére egy világbajnok lemezlovas került. „Tartsák nyitva a füleiket és ne csak a megszokott dolgokat hallják meg, tágítsák a határaikat!” – fogalmazta meg Gabriel Prokofjev (a zeneszerző, Szergej Szergejevics Prokofjev unokája) explicit üzenetét a közönségének. „Nem gondolom azt, hogy ez nevelő gesztus lenne, felismerjük, hogy ezek jó zenék, csak régen írták őket” – mondta a Fidelio színpad célkitűzéseit illetően Zsoldos Dávid, a színpad programtervezője.
A zenei és kulturális forgatagot számos utcaszínházi társulat és mutatványos színesítette, a Brincadeira élénk ritmusok eldobolásával és tánccal, a Kraken Orchestra pár perces paródiával és fúvószenével lepte meg a színház- és táncsátor körül „gyanútlanul” sétáló közönséget.
Színpadtól színpadig bolyongva, percenként kerül valamilyen érdekesség elém. Például egy népviseletben járó, népdalokat éneklő csoport, vagy épp egy teára és „lelki betérőre” invitáló kedves, fiatal lány. A Volt színpadon még pont elcsípem az Anna and the Barbies Kezdjetek el élni című, népszerű slágerét, a koncertet hallgatva találom meg Szűcs Barbara B oldal című fotókiállítását, amelyben könnyűzenei dalok címeire komponált képek sorakoznak, például David Bowie Earthling, a Red Hot Chili Peppers Mother’s Milk, Prince Planet Earth vagy az Anima Sound System Tedd a napfényt a számba című száma ihlette művek. „Elég fura érzés egy ideje úgy járkálni az utcákon, hogy lemezborítóként látsz meg pillanatokat” – írja a fotóművésznő kiállítása bevezető szövegében. Komplex, spontán audiovizuális élmény a lendületes és humoros fotókat nézegetve hallgatni a koncertet.
Ez a Sziget lényege: lépdelni táncolva egy vidám, mulatozó fiatalokból álló, békés és bohém világban és játszva gyűjteni információkat kultúráról, történelemről vagy épp egy társadalmi jelenségről.