Charlie 1947. október 28-án született a Vas megyei Ondódon és balett-táncosnak készült, ám végül egy sérülés miatt abbahagyta. Mondhatnánk, hogy szerencsénkre, hiszen végül zenész lett. Már az Olympia nevű első zenekarával is érlelődtek a nemzetközi sikerek, a 70-es években pedig már együtt zenélt Tátrai Tiborral a Generál nevű legendás zenekarban. Külföldi kitérők után, a 90-es években végül a Tátrai Band énekese lett és tíz albumot adtak ki együtt.
És ki ne emlékezne arra, hogy, hogy ő képviselte Magyarországot az 1998-as Eurovíziós Dalversenyen A holnap már nem lesz szomorú című dalával – és valljuk meg, nem vált a vájt fülű zsűri és szavazóközönség dicsőségére, hogy nem Charlie nyert. Az én nemzedékem Charlie-t már szólóénekesként ismerte meg, első lemezét, azaz kazettáját, amelynek neve stílszerűen csak Charlie volt, hangszalagszakadásig hallgattuk. Ezen az albumon nemcsak a közkedvelt Jég dupla whiskyvel című nagy sláger van, hanem a Skandináv éjszakák, a Nézz az ég felé, az Olcsó szívek háza, a Szőkék a rossz napok ellen is, és akár felsorolhatnám az összes dalát, hiszen mindegyik zenei kincs.
Úgy, ahogy a Mindenki valakié, a Csak a zene van, és az Annyi minden történt című albumjai is. Pedig Charlie titkát, zenéjének vonzerejét voltaképpen egészen egyszerűen meg lehet fejteni. Csak képzeljük el a bús, férfias, rekedtes hangját – amelyen szinte érezni lehet a bluesbárok cigarettafüstjét és a whisky ízét –, amely szerelemről, utazásról, jókedvről s örömről, nőkről, egészen emberi dolgokról olyan szövegeket énekelt, amelyek szíven ütöttek, felvillanyoztak vagy elszomorítottak, vagy csak meghozták a kedvet. Erre pedig száz énekesből általában csak egy-kettő képes. Az egyikük Charlie.
