A művészet templomai ismeretterjesztő mozifilmsorozat legújabb része a híres itáliai mester, Michelangelo Merisi da Caravaggio (1571–1610) életpályáját mutatja be a művészetén és személyes küzdelmein keresztül. A Caravaggio – Vérről és lélekről című filmet Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik, országszerte pedig számos filmszínházban látható lesz.
Caravaggio lényegében úgy barokk, hogy közben a realizmus atyja, a manierizmus és a naturalista, realista ábrázolás iskolateremtő művésze, aki főleg a szentek életét festette meg, de az antik témáktól sem ódzkodott. Mindezekről neves olasz művészettörténészek beszélnek a filmben, az egészen korai festményeitől kezdve, mint például
A beteg Bacchus gyermek és a Gyümölcskosarat tartó fiú, egészen a római korszakának művein át, mint a Hamiskártyások, Szent Katalin, Judit lefejezi Holofernészt, Dávid Góliát fejével. A filmben a festészeti technikájáról, a fény- és az árnyékfelfogásáról is megtudhatunk egyet s mást, és ami talán a legfontosabb, azt, hogy festészetéből kitűnik: nem lehet elválasztani a műtől az embert, a művészt.
No de miért is?
Caravaggio embert ölt, ezért szöknie kellett, hamiskártyások között ütötte el az időt, gyakran betért az örömlányok utcájába, éhezett, majd dőzsölt, állandóan kard volt az oldalán, és kereste a bajt meg istent is – és persze géniusz volt. Mindezt akár Francois Villonról is elmondhattuk volna, minden állítás egy az egyben megegyezik a francia középkori kalandor költő egy-egy életszakaszával, aki a züllöttség mestereként híresült el, és talán mindketten a műveikkel próbálták tisztára mosni magukat a földi majd az égi ítélőszék előtt. Ez ideig-óráig sikerült is nekik.
Ám a modern festészet atyjának tartott képzőművész élete és sorsa is azt példázza, hogy akkor érthetjük meg igazán, akkor juthatunk el a szenthez, ha lemerülünk a profán legmélyére, hiszen csak pokoljárás után van némi remény a megváltásra. Valahogyan ezt a reményt kereste Caravaggio is a festményeiben, a dokumentumfilm pedig ezt a vívódó, állandóan a démonaival küzdő festőt mutatja be, aki a saját sorsára is reflektált a bibliai témájú remekművein. Góliát levágott fejét a saját arcáról mintázta meg, egy gyilkosságjelenetnél a borzongó tömegben tűnik fel az arca, Mária Magdolnához vagy Szűz Mária alakjához pedig az általa jól ismert prostituáltak körében talált modellt – lett is ebből rengeteg botrány.
A Művészetek temploma sorozatnak alighanem ez lett az egyik „legművészibb” része, mivel Caravaggio életének sorsfordító eseményeit, félelmeit, civódásait egyfajta kortárs keretben és nagyon elvont módon mutatja be: például a film azzal kezdődik, hogy a Caravaggiót játszó színész műanyag fóliával tekeri körbe az arcát újra meg újra, mindez a festő szabadságvágyát fejezi ki, vagy egy másik jelenetben pörög a rulett, a kocka, és osztják ki a kártyákat, amivel a szerencse forgandóságára, de a festő züllött életére is utalnak. Ezeket a kortárs betéteket – amelyek időnként fárasztóan eredetieskedők voltak – legalább összekapcsolták Caravaggio életével vagy egy-egy festményével, tehát nem váltak okvetlenül céltalanná, hanem igyekeztek a film szerves részévé válni.
Bár ezekre a filmekre azért is érdemes beülni, mert ilyen nagy felbontásban, ilyen aprólékos részletességgel valószínű, hogy sehol sem lehet látni ezeket a remekműveket.
Akkor juthatunk el a szenthez, ha lemerülünk a profán legmélyére
Fotó: / Pannonia Entertainment
Csak egyvalamire figyeljünk oda: a dokumentumfilmben az mondják, hogy Caravaggio maláriában halt meg 1610-ben, azonban még e hét elején kiderült, hogy a Staphylococcus aureus baktérium okozta halálát. A mediterrán térség betegségeivel foglalkozó marseille-i egyetemi kórház (UHI) olasz antropológusokkal és egy mikrobiológussal az olasz festő fogmintáit elemezve állapította meg, hogy a nagy festő a leggyakoribb gennykeltő baktérium okozta fertőzésében halhatott meg, ami az ételmérgezések és a kórházi járványok gyakori kiváltója is.
Caravaggio rendszeresen keveredett csetepatékba. 1606-ban egy verekedésben megölt egy embert, ezért el kellett menekülnie Rómából. Négy évvel később térhetett vissza, amikor a pápa megkegyelmezett neki. Úton Rómába a toscanai Porto Ercoléban meghalt, a korabeli kórházi feljegyzések szerint halálát maláriás fertőzés okozhatta – ennek téves voltát most tisztázták. Testét valószínű, hogy a tosscanai kikötőváros köztemetőjében földelték el. Csontjait 2010 nyarán azonosították olasz leszármazottai DNS-mintái alapján, majd Porto Ecolében 2014-ben síremléket emeltek neki (különös módon a filmben ezt nem említik, hanem azt mondják, hogy nincs sírja).
