Társadalmunk kríziseihez egy profitorientált bortermelő cégen keresztül jutunk közelebb, ahova megérkezik a Hamvas Béla szellemiségét megidéző férfi, Béla, a Mester. Ebben a közegben ő a „földönkívüli”, a spontán gyerek, a bohóc, a bölcs, aki térítését úgy kezdi meg, hogy különböző álarcok mögé bújva beférkőzik a cég mindennapjaiba, feldúlva ezzel a megszokott rendet. Lassan feltörnek a ki nem mondott érzések, igazságok, kiderülnek elrejtett titkok, felszakadnak régi sebek, és a cég illegális működésére is fény derül. Az alkotók Hamvas Béla segítségével szeretnének tükröt tartani mai világunknak.
Jaross Viktória koreográfusi munkássága mellett hoz létre saját színpadi produkciókat, nem kis sikerrel. Legutóbbi darabja, a Merre tartasz, Ember?, amelyet Szepes Mária művei alapján maga írt és rendezett, telt házzal ment a Centrál Színházban. „Nagyon nagy siker volt, éppen ezért volt számomra egyértelmű, hogy a következő darabot Hamvas Béla ihlesse, mert ha Szepes Mária az előszoba, akkor Hamvas Béla a nappali” – mondta Jaross Viktória a Magyar Időknek.
A két író szakralitással, hittel kapcsolatos kérdései arra keresik a választ, honnan jöttünk, merre tartunk. Rákérdeznek Isten létére, az ember küldetéstudatára. „Olyan világban élünk, amikor nemcsak a könyveknek, hanem a színházaknak is foglalkozniuk kell ezekkel a problémákkal” – mondta Jaross Viktória arról,
miért álmodta színpadra a darabot.
Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve jutott a választás egy bortermelő cégre, amikor a „helyszínt” keresték. Elgondolkodtak: mivel Hamvas Béla imádta a bort, mi lenne, ha egy ilyen céghez tévedne be. „Abban persze van szürrealitás, hogy ez az egyébként energiaitalokkal foglalkozó cég kitalálja, hogy betör a piacra, miközben nem is igazán borokat készít, hanem génmanipulált, szirupos puncsot.
Ebbe a cégbe érkezik meg Hamvas Béla, aki a maga igaz-ságaival, nagyon erős érzületeivel és gondolataival eléri, hogy leváljanak a maszkok. Repedezni kezdenek a magunk köré épült falak, míg aztán össze nem omlik minden. De az összeomlás, a szenvedés, bármennyire is félünk tőle, sokszor az addiginál hatalmasabb fejlődést von maga után” – meséli a rendező.
A Mester letépi a maszkokat: a jó nő maszkját, a sikeres üzletember maszkját, a modern, posztmodern, technicizált, urbanizált ember maszkját, hogy mindenkinek feltáruljon a valódi arca. „Ráébreszti a szereplőket, hogy az idő felfalja őket úgy, ahogy Kronosz, a mitikus alak megette a gyermekeit” – avat be minket Juhász Kristóf (lapunk munkatársa) író, újságíró, a darab társírója, dramaturgja, milyen jelképek segítették őket a történetszövés közben.
Hamvas Béla a Mester képében tükröt tart, aminek nyomán elindul egy jó értelemben vett amortizáció. Jaross Viktória azonban megnyugtat minket, hogy bár fontosnak tartja, hogy eljussunk a tragédiához, a dráma után fényt, kiutat nyújtanak.
A borkóstolóval egybekötött zenés játék szünetében és az előadást követően lehetőség nyílik különböző hazai borászatok által szervezett borkóstolásra. Az előadás zeneisége három rétegét egyrészt Szirtes Edina Mókus eklektikus songjai, másrész Jammal beatbox zenéje, Rieger Attila gitárszólói, harmadrészt a spanyol filmzeneszerző, Ivan Palomares emelkedettebb, olykor szakrális hangulatú klasszikus stílusú zenéje adja meg.