A Vígszínház és a Karinthy Színház társulati tagja, de önálló esteken, irodalmi rendezvényeken is találkozhatunk vele. Feleségével, Tallián Mariann színművésszel az ország számos helyszínén tartanak versszínházi előadásokat. Repertoárjukban a klasszikusoktól a kortársakig és a gyermekelőadásokig számos versgyöngyszem megtalálható. Az irodalmi profil mellett pedig Lázár Balázs populárisabb filmszerepei közül a Csinibabában Jenő alakítását kell megjegyeznünk.
Valamit azonban csak kevesen tudnak róla, mégpedig hogy kiváló költő! Lázár Balázs a Jelenkor kulturális közegéből indulva, Bertók László költészetétől inspirálódva, a Parnasszus, a Kortárs és a Magyar Napló hasábjain publikálva immár ötkötetes, professzionális költővé érett. A színész-poéta legújabb kötete Bomlik a volt címmel jelent meg. A verseskötet félig az eddigi életműből, félig pedig a szerző legújabb műveiből épül fel. Jól áttekinthető, letisztult, szikár, erős válogatás. (Ez többek között a szerkesztőnek, Erős Kingának köszönhető.) A Bomlik a volt három ciklusra tagolódik: az elsőben apa-fiú parafrázisokat olvashatunk. A szarvassá változott fiú monológjában mind Bartók Cantata Profanájának, mind Juhász Ferenc Szarvas-énekének előképe felsejlik. Ezzel ellentétben a Tékozló című vers már szinte teljesen elszakad irodalmi gyökereitől, s saját, az olvasás pillanatában megszülető poézisbuborékában lebeg. Azt hiszem, ennek a kötetnek a nagyszerűsége is épp a különböző idősíkok és stílusok egyedi keveredésében áll. Lázár Balázs ugyanis azon ritka költők egyike, aki hiteles magabiztossággal képes a már ismerősebb, klasszikusabb irodalmi frekvenciák megszólaltatására, ugyanakkor az újszerűség esztétikai kívánalmainak is eleget tesz; a „volt” és a „most” találkozásának kimerevített pillanata ez a könyv.
A második és harmadik ciklusra, melyek az utazásélményt, valamint világnézeti fényszögeket örökítenek meg, már inkább az említett újszerűség a jellemző. Újszerűségnek tekintem a „percegünk csak az időben”, a „ tekintetünkben elfojtott napkitörés”, a „szétkenődött, fakó tojássárgája a nap / és beleragad mindenbe, ahogy elhalad” és ehhez hasonló egyedi nyelvi és gondolati leleményeket. Lázár Balázs egyébként a rímekkel is nagyon magabiztosan bánik, verstechnikája is letisztult.
A színész-költő játéka a színpadról lelépve sem ér véget, a papíron folytatódik: több szerepverssel is találkozhatunk a kötetben. A költő többször is Hamlet papírbőrébe bújik, s „Lear papához” is intéz egy versmonológot.
Lázár Balázs valóban sokat tesz a magyar irodalomért, nemcsak előadóművészként és színészként, hanem a poézist magas színvonalon művelő költőként is.
