„Te vagy a biciklimben a karbonszál / olajozod a láncomat karbantartod a váltóimat / úgy tartasz a hétfőkben meg / ahogy a küllők tartják a kereket / prizmaszemeid mutatják merre menjek / defektjeimben te vagy a ragasztó / lavórban tiszta víz amiben minden sérülés látható / folt plezúr orsó- / csont proximális törése / a szemem alatt a zúzódás te vagy” – áll Nagy Zsuka Trek 1 – Szívkamera című versében, amelyet az olvasó a Küllők, sávok című verseskötetben talál meg.
Nagy Zsukának jellegzetes, erős és erőteljes hangja van, és rendkívül erős kötet ez. (Bár néhol vannak félrecsúszások, például nem hiszem, hogy érdemes Dsida verséhez hozzányúlni, mint ahogy a szerző a Szerelemcsütörtökdobszerda című alkotásában teszi, vagy ha igen, sokkal óvatosabban és finomabban; vagy kéretik nem használni a biciklire a „drótszamár” megnevezést – néha mintha az emberek nem lennének tisztában az általuk használt szavak viszolyogtatóan elcsépelt természetével…)
A kötet szerkezete tetszetős, ciklusszerű részekre oszlik, ám ezek a ciklusok még a címek szintjén is rendre ugyanazt a témát járják körül: a költő nem siet, versenként villantja fel és világítja meg egy-egy témának minden oldalát, ráérősen (mégis szenvedélyesen) mutatja be azokat.
Olyannyira sikerült játék ez, hogy például amikor olvasni kezdtem, nyomban idézni kívántam a kötet legelső versét (a Kötés címűt), de aztán láttam, hogy van Kötés kettő, három, sőt nyolc is. (Érdekes módon a kötet hátlapján is a Kötés – az első vagy nulladik, ahogy vesszük – szerepel, tehát könyvkompozíciós okokból a szerkesztőknek is meg kellett törniük a ciklusjelleget – mindenesetre tökéletesen működik ez a vers akkor is, ha úgy vesszük, hogy csupán egy van belőle.)
Ugyanez a helyzet a Bicikliút műanyagszék című verssel, amely négy sorban visszaadja a vidék (ezúttal nem túl derűs) hangulatát („régi presszókból kidobott műanyagszékeken ül a vidék / sápadt szanatórium udvarokon erjedt gyümölcsszag / (…) / régi presszókból kidobott színes műanyagszékeken ül a vidék / csirkét malacot etet ahogy dédszülők életéből örökölte a sejtmemóriába”), és miután lapozunk, láthatjuk, hogy bizony ez a témakör sem csupán ebből az egy versből áll.
A „ciklusokat” hihetetlen művészi minőségű metszetek választják el egymástól (Fekete József Jofo munkái), amelyek természetesen jóval túlmutatnak az elválasztó funkción és önálló művészeti értékkel bíró alkotásokként egészítik ki, ellenpontozzák a verseket, ezzel egy időben mutatják meg magukat nem alkalmazott műalkotásokként. Már az első, belső előzéken található kép magába szippant, a könyvtől el nem ütő, mégis önállóan élő alkotásként funkcionál.
A kötet legfontosabb témája minden mellett (és minden fölött) a szerelem, ezt a szerző nem is titkolja, sőt szinte kényszeresen teszi közszemlére minden (akár fiziológiai) vetületével egyetemben (ahol viszont – és szerencsére – ez az őszinteség hozzásegíti az olvasót az élmény elmélyüléséhez): a „kálvária / minden ember szentség minden / szerelem” súlyától a „van kanonizált szerelem és te vagy / az én apokrifem”-en keresztül egészen a jótékony, fájdalmas, szintén a szerelem okozta szétesésig: „Szeretlek rosszabbak a bicikli / utak folt plezúr karc szerelem / mióta szeretlek nincs másom / csak a te időd senkim nincs / csak te vagy mióta azóta / szeretlek vagy.”
És van még egy egészen erőteljes vonulata a kötetnek, a nem ciklusokba rendezett, már-már novellisztikusan mesélő és/vagy leíró versek, mint például a Rózsa mama és a halál, amelyek a puszta elbeszéléssel vagy felsorolással válnak fájón erőssé.
Ebből csak picit tudok most megmutatni, de abból is látni lehet mindezt: „A megdrótozott fazékfedő a spóron áll vizet melegít rajta a semmi / minden nap ahogy tőled látta így tanul a semmi aztán mi őtőle / a nincs mozdulatait a virágos otthonka zsebében a gyufásdoboz / a spájzban befőttes üvegben paradicsomlé a falon nokedli szaggató / csírás galuskának krumpli reszelő cérnametéltnek szűrő a polcokon / zserbónak tálban dió almásnak aszott fénytelen kicsi almák / tésztákhoz gyúródeszka fasírtnak szikkadt zsemle és az ajtó belső oldalán / szőnyegporoló sok elhagyott tárgy kicsi élet-halál leltár.”
Nagy Zsuka: Küllők, sávok. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2017