A film, amely 2011-ben került a mozikba, és több évig vezette a nézettségi listát, a felső tízezer köreiből kikerült, kerekesszékes főszereplő, Philippe és a mellé sodródó szenegáli ápoló, Driss kapcsolata körül forog. Valóságos alapokon nyugszik a keserédes dráma: Éric Toledano és Olivier Nakache barátságáról azóta több színpadi feldolgozás is készült világszerte. A magyar változatot Horgas Ádám jegyzi, aki egyben a darab rendezője és zeneszerzője is. Philippe szerepét Hirtling Istvánra bízta a rendező, Driss karakterére pedig a békéscsabai színházból meghívott, roma származású színészt, Vadász Gábort kérte fel.
A különös kapcsolatról Hirtling István lapunknak alig két héttel a próbák kezdete után arról beszélt, hogy a mellé szegődött suhanc egy új világot nyit a kiszolgáltatott, mozgásképtelen ember számára, miközben egymás felfedezése megannyi komikus és fájó kompromisszumot tartogat. – A fizikai rutinból olyan kapcsolat alakul ki a két férfi között, amelyben az érzelmek és a szellem képes legyőzni a testi korlátokat. Számtalan megmosolyogtató szituáció alakul ki abból, hogy a fiatalember nem akar tudomást venni arról, hogy társa szinte teljesen béna, csak a nyakát és az arcát képes mozgatni, ami színészileg is hatalmas kihívást jelent – beszélt a szerepről a székesfehérvári Vörösmarty Színház művésze, aki először játszik a Játékszínben.
A rendező, Horgas Ádám korábbi nyilatkozatában kifejtette, hogy számára népmesei motívumokat hordoz a történet, amelyben a legkisebb fiúnak sikerül kitörnie a nyomorból egy különleges ember barátsága által. A látásmód képi világának kifejezéséhez Horgas az Igazgyöngy Alapítvány művészeti iskolájának műveit használta ihletként, ahol hátrányos helyzetű és cigány fiatalok a festészet eszközeivel próbálnak beilleszkedni a társadalomba. – Ezek a munkák annyira magával ragadóan fejezik ki a világképüket, hogy egy igazán kalandos, mitikus, autentikus vonalat tudok láttatni általuk – fogalmazott a sokoldalú színházcsináló.
Hozzátette, hogy amit a film nagyvonalúbb dramaturgiában kezelni képes, hiszen a képek megsegítik, az filmes eszközök híján a színpadon nem él meg. A koncepció fontos elemeinek egyike volt, hogy a háttértörténeteket is jelenítsék meg. – Szereplőket is összevontam, azért is, hogy kevesebb színésszel is eljátszhassuk. Nehézség például az olyan valódi filmes jelenetek színpadra vitele, mint az autós üldözés vagy az ejtőernyőzés. Abban biztos voltam, hogy az afroamerikai szálat elvetem, hiszen nálunk ez nem arról szólna, mint Franciaországban, viszont Driss karakterével – aki a mi előadásunkban cigány fiú lesz – igyekeztem a roma kultúrát beépíteni – tette hozzá.
Az átdolgozott Életrevalók bemutatója február 4-én lesz a Játékszín színpadán.