– Nevéhez számtalan jazztörténeti munka és felfedezés fűződik. Mikor kötött ki Bacsik Eleknél?
– Bacsiknál régóta, körülbelül harmincöt éve lehorgonyoztam. Mára összeállt egy kötetnyi anyag, amit bátran kiadásra merek bocsátani. Három magyar muzsikus van a világon, akiket a maguk korában biztosan ismertek és tiszteltek: Szabó Gábor, Zoller Attila és Bacsik Elek. Már szinte magáért kiáltott a monográfia.
– A hangfelvételekhez honnan jutott hozzá?
– Főleg külföldről próbáltam beszerezni mindent. Az anyag kilencven százaléka francia, és ehhez jön hozzá egy kevés amerikai és olasz, illetve néhány utánnyomás, német, brazil és izraeli.
– Kizárólag külföldi anyag létezik?
– Meglehetősen elenyésző, korai felvételek állnak a rendelkezésünkre a magyar anyagból. Ezek egy részét korábban sikerült kiadnunk. Nem egy esetben Bacsik kísérőként működik közre.
– Az életrajz milyen hiteles információkkal szolgál?
– Viszonylag kevés adat maradt fenn róla. Tudjuk például, hogy egy szem gyerekként, borzasztóan nehéz körülmények között nőtt fel. Édesanyja cigánybálokat szervezett, ebből élt a család. Édesapja brácsás volt, elmeproblémákkal küszködött. Bacsik tizenhat-tizenhét éves korában már profi zenészként helyezkedett el, több együttesben játszott. Cziffra Györggyel együtt jártak a Patkány testvérekhez. Svájcban megismerkedett Charlie Parker zenéjével, ez döntő hatást gyakorolt rá. Cziffra hazajött, ő kint maradt, elindult a nagy utazások korszaka. Svájcból Libanonba ment, ahol sokáig zenélt, majd következett Olaszország. Megcsinálta az első, a saját neve alatt készített lemezfelvételt. Azután Spanyolországban és Portugáliában turnézott. 1959-ben kikötött Franciaországban, kezdett felfelé ívelni a karrierje. Franciaországban ismerkedett meg a chanson jazz világával is.
– A francia chanson jazz elnevezés egybefonódik Django Reinhardt nevével. Felfedezhető köztük hasonlóság a származáson és a hangszeren kívül?
– Valamennyi igen. Nyilván a korai években több lehetett, de ezt nem tudjuk bizonyítani.
Simon Géza Gábor, zenei újságíró, hanglemeztörténész, producer
– A klasszikus zenei gyökerek hatottak rá? Kimutathatóak-e a játékából?
– Persze! Egy Franciaországban adott interjúban felidézte, hogy Bach, Mozart, Paganini nagy hatással voltak rá, az iskolában játszotta is őket. A klasszikus zene mellett egy ideig szerepelt cigányzenekarban, így belekóstolt a szalonzenébe is. A zenei élményei széles tárból táplálkoztak.
– Mikortól „Bacsik” az ő játéka?
– Fontos momentum, hogy a kor legnagyobb sanzonénekesei szeretnek vele együtt dolgozni. Idővel eljönnek a saját lemezfelvételei, megcsinálja a Take Five-ot például, és világhírű lesz.
– Később bekövetkezik a mélyrepülés.
– Akkoriban a világ vezető jazzhatalma az Egyesült Államok volt. Bacsik tervei között szerepelt, hogy kipróbálja magát Amerikában. Frappánsan nyilatkozta valahol John Coltrane, hogy „Amerikában minden utcasarkon van egy jobb szaxofonos, mint én, és csak egy isteni csodának köszönhető, hogy engem fedeztek fel és dolgozhatok”. Ezzel Bacsik nincs tisztában, amikor Amerikába látogat. Rövid ideig egy cigányzenekar prímásaként lép fel, lemezük is születik. Utána Las Vegas-i kaszinózenekarokban dolgozik, jól keres, de a zenei pályájának ez nem tesz jót. Élete vége egy nagy eltűnés, szegényen, már-már elfeledve hal meg 1993-ban.
– Amerika „megkísértése” a kudarc magyarázata?
– Szerintem igen! A nem amerikai születésűeket ott egyszerűen nem tekintik komoly jazzmuzsikusnak.
– Amíg itthon kevésbé becsülik meg Bacsik Eleket, addig Franciaországban, gondolom, jobb a megítélése.
– Folyamatosan adják ki a lemezeit. Bacsik Elek a chanson jazz-szel beírta magát a világ jazztörténetébe. Megkerülhetetlen.
– Jávorszky Béla Szilárd A magyar jazz története című könyvében külön fejezetet szentel a cigány jazznek. A cigányzenészek valami többletet hoznak a jazzbe?
– Egy történettel válaszolnék. Amikor a tavaly elhunyt Benkó Sándor zenekarával az Egyesült Államokban játszott, a fellépés után megszólította egy idős afroamerikai úr. Megköszönte, hogy végre olyan jazz-zenét hallhatott, amit gyerekkorában is ismert és szeretett. Utána összeraktuk az évszámokat, majd kiderült, hogy Berkes Béla császári és királyi udvari tánczenész cigányzenekara turnézott Amerikában, és valószínűleg tőle hallhatott ez az ember ragtime-ot és a jazz felé mutató dolgokat.
– Április 21-én jelenik meg a monográfia. Mit vár tőle?
– Csak remélhetem, hogy megérem Bacsik itthoni újra felfedezését. A könyv a Nemzeti Kulturális Alap Zenei Kollégiuma támogatásával, a Magyar Jazzkutatási Társaság kiadásában magyar–angol nyelven, CD-melléklettel jelenik meg. Nagyon bízom abban, hogy ez előmozdítja a dolgot.
