Doina Rusti román írónő regényei az utóbbi időszakban nemzetközi szinten is egyre ismertebbekké váltak, és nemrég elnyerte a rangos Ion Creangă-díjat is. Magyarul az Orpheusz Kiadónak köszönhetően már olvashattuk a Lizoanca tizenegy évesen című művét, nemrégiben pedig a legutóbbi regénye is megjelent magyarul Ártó receptek könyve címmel, Szenkovics Enikő fordításában.
Szenkovics Enikő munkájáért elnyerte a Hieronymus-díjat, amelyet a Magyar Írószövetség által alapított Telegdy Polgár István Alapítvány kuratóriuma hosszas kihagyás után 1982 óta először osztott ki. A díjat szeptember 30-án ítélték oda, Szent Jeromos napján, a Biblia fordítójának, a fordítók védőszentjének ünnepén. Az elismerést Szenkovics Enikő az október 24-én tartott könyvbemutatón vette át.
Király Farkas költő, író, műfordító, szerkesztő, a díjat odaítélő kuratórium tagja laudációjában elmondta, hogy Szenkovics Enikő munkásságát alapvetően két forrásnyelv, a román és a német határozza meg, és a magyar olvasók neki köszönhetően kaphattak átfogó képet a romániai németség irodalmáról. „A díjat a kuratórium eddigi műfordításainak minősége, tág perspektívája, ugyanakkor tematikus koncentráltsága miatt ítélték neki” – tette hozzá.
A díjátadót követő könyvbemutatón Erős Kinga kritikus, szerkesztő, az Orpheusz Kiadó vezetője elmondta, hogy az Ártó receptek könyve egy Brassóból Bukarestbe menekülő, tizennégy év körüli lány története, és a mű központi kérdése az, hogy el lehet-e futni a sorsunk és a családunk múltja elől, illetve hogyan tudunk megbékélni azzal.
A XIX. század elején játszódó történetben markánsan megjelenik az adott korra jellemző misztikus, babonás hit és az okkultizmus. Utóbbi kapcsán a bemutatón személyesen is jelenlévő szerző elmondta, hogy a regény alaptörténetét az adta, hogy egy könyvtárban rábukkant egy nagyon érdekes, 1798-ban zajlott per jegyzőkönyvére. Ebben a perben magas rangú személyek harcoltak egy szakácsért, az írónőben pedig felmerült a kérdés, hogy mit is tudhatott ez a szakács, milyen recepteket készíthetett, ezt továbbgondolva pedig elkezdett kutatni a kor szakácskönyveiben, és ebből született meg a regény.
„Ezek a receptek a korabeli román folklór részét képezik, de egész Európában használatosak voltak. Talán nem sokan tudják, de a XX. század elejéig az egész kontinensen mindennapos volt a rovarok fogyasztása. Például hangyalikőrrel próbálták a gyerekek lázát levinni, de többek között cserebogarakat is rendszeresen fogyasztottak, és ehhez különböző babonák társultak” – tette hozzá Doina Rusti. Mint mondta, talált egy olyan írást is, amely nagyon hosszan azt a bizarr dolgot próbálta tudományosan megmagyarázni, hogy egy haldokló miért nem gyógyult meg attól, hogy napokon keresztül fogyasztotta a káposztalepke hernyóját.
A bemutatón szóba került a fordítás nehézsége is. Erős Kinga elmondta, hogy a lakiteleki műfordító táborban feladatként kijelölt egy részt a regényből, és ott is kiderült, hogy mennyire nehéz az eredeti román szöveg. Kérdéses volt a mű címe is, mivel az szó szerinti fordításban „Péntek macskája” lenne. Végül a fordító, a kiadóvezető és a kiadó szerkesztői közösen találták meg az Ártó receptek könyve címet.
Szenkovics Enikő elmondta, hogy a fordítás során rendre feltárul előtte a szerző világa, amelybe egy idő után maga is bevonódik. „Ettől kezdve úgy tűnik, mintha magától alakulna a szöveg” – tette hozzá.
A könyvbemutató végén a szerző minden jelenlévőnek kiosztott ízelítőül egy receptet a hozzá tartozó jóslattal. A rendkívül izgalmas regényből az is kiderül, hogy ki Veneris Macskája, mi történik azzal, aki a családjából egyedül pénteki napon születik, az álmok és a macskák órájában, és hogy milyen babonás ínyencségek készültek el az Ártó receptek könyvéből.