„Diákkoromban lefordítottam egykori szlovák szerelmemnek József Attila Nagyon fáj című versét, apait-anyait beleadva, hogy a legtisztábban tolmácsoljam a költeményt. Döbbenten hallgatta, majd azt mondta: életében ilyen szép, megrendítő verset nem hallott, és már érti, hogy ha művészetről van szó, mi magyarok miért vagyunk mindig három-négy lépéssel előbbre annál, mint amit a környező nemzeteknél tapasztal. Nagyon kevés népnek vannak ekkora költőóriásai” – mondta Gál Tamás szlovákiai színész arról a gazdag érzelemvilágról és kulturális örökségről, amit a magyarok hordoznak, és ami miatt – ugyan Pozsonyban tanult – mindig is magyar színész akart lenni.
A Hetényben élő, de tizenöt éve határon innen és túl is játszó színházcsináló tavaly a legjobb színésznek járó Dosky-díjat érdemelte ki, magyar nyelvű előadásbeli alakításért elsőként a szlovák színház történetében. Lecsúszástörténet, a hajléktalanná válás drámája Kerékgyártó István Rükverc című műve, ennek főszerepét játssza a fesztiválgyőztes darabban.
Noha legjobb színész lett Szlovákiában, mégis magyarul játszik, ezért a díj nem hozott több szerepet neki. „Nem beszélek anyanyelvi szinten szlovákul. Bármilyen szöveget meg tudok tanulni, de erős magyar akcentusom van. Most ugyan kaptam egy szerepet Viliam Klimacek fantasztikus darabjában, a Sissiben, de Andrássy grófot játszom majd. Zseniális dráma Erzsébet királynőről, amit június 4-én mutatnak be a Szlovák Nemzeti Színházban, Novák Eszter rendezésében. Mondhatjuk, hogy most én vagyok az ügyeletes magyar színész Szlovákiában.”
Budapest, Prága, Pozsony és Sopron között ingázik tizenöt éve társulatával, a Csavar Színházzal, a csapat nevét egyébként a csallóközi csavargók szókapcsolat szülte. A budapesti Szkéné Színházban öt éven át játszottak, mostanság pedig a Király utca 11.-be, a K11 Művészeti és Kulturális Központba látszik áthelyeződni a székhelyük.
A kezdetektől Petőfi és Arany műveit színpadra alkalmazó színházalapító nagyon ügyel arra, hogy társulatát ne skatulyázzák be a népies irodalom színpadi feldolgozójaként itt Magyarországon.
„Biztos voltam benne, hogy a Gál Tamás névre tizenöt évvel ezelőtt senki nem ült volna még be itthon a színházba, Petőfi Sándor A helység kalapácsára azonban igen. Tudtam, hogy ha már egyszer bejönnek a nézők, akkor olyan produkciót fognak látni Petőfi művéből, amit még senki nem játszott előttünk. Mára öt- vagy hatszáz előadáson vagyunk túl, és ez igazolja a korábbi elgondolásomat. De az is a szemem előtt volt, hogy ha már kultúrházban játszom, miért ne segítsem a tantervet azzal, hogy ha nem is kötelező olvasmányokat, de a tananyag részét képező szerzők műveit adom elő, és közben megszerettetem a fiatalokkal az elbeszélő költeményt” – magyarázta a színművész, aki azért szereti különösen Petőfi művét, mert a szerelmet az egyszerű, esetlen ember által mutatja be, és ez a kívülálló számára rendkívül szórakoztató lehet. Mint mondta, ő maga A helység kalapácsát olvasva folyton rácsodálkozik arra is, hogy „jé, ez itt történik a szomszéd faluban”, a mindenkori Erzsók kocsmárosné köreiben.
A K11 színpadán látogatásunkkor csupán egy vörös láda áll: eszköztelen színházként kerül terítékre Jevgenyij Griskovec monodrámája, a Hogyan ettem kutyát. Arról szól, miként szolgált három évet az elbeszélő a csendes-óceáni flottánál. Miután az ismertebb művekkel megszerettették magukat, a kortársakat is kezdték becsempészni a repertoárba, a legkisebbekhez pedig a népmesékkel közelítettek, a színész ugyanis vallja, hogy ezek a legkristálytisztább gyerekmesék.
Univerzális színházcsináló Gál Tamás, sokszor a kényszer szüli, hogy több funkciót lát el a darabban: a Buda halálában például egyszerre dramaturg, színész, és a bábukat is ő faragja. Az előadást nyáron az őrségi Viszákon, Szarvas József pályatárs Kultúrpajtájában is láthatja majd a közönség.
A szabadúszó létet választotta, a Szlovák Nemzeti Színházban vendégszerepel, ez az életforma egyszerre szabad, miközben rengeteg munkával és állandó utazással jár. Állítása szerint azzal is elégedett, ha itthon a vidék színésze lesz, de olyan előadásokat hozhat létre, amelyek Budapesten is megállják a helyüket.
Távlati terve, hogy lakhelyén, a szlovákiai Hetényben, ahol még közösségi ház sincs, létesüljön egy csűr, ahova a színház és a társművészetek beköltöznek, és idővel az említett viszáki Kultúrpajtával láncolatot kezdenek kiépíteni.