Sokféle zenekart mondunk kultikusnak stílustól és népszerűségtől függetlenül. A maga idejében kultusza volt Liszt Ferencnek. Fogadni mernék: Tinódi Lantos Sebestyénnek is. A kultikus státus nem válogat, viszont rövid ideig tart, míg a stílusteremtő, iskolateremtő kategória soha nem el múlik. Nem tudom, a Deep Purple-nek mekkora kultusza volt annak idején, de az iskolateremtő együtteseknek kijáró trónról soha nem fog lekerülni. Az 1980-as évek magyar alternatív zenekarai kultikusak, de nem teremtettek iskolát. Radics Béla kultuszának egyik alappillére: egyre kevesebben vannak, akik tényleg emlékeznek rá, hogyan gitározott. A kultusz kezdete: együttes és rajongó közös titkai. Titkok, amikre emlékezni lehet.
A hosszas bevezető nélkülözhetetlen ahhoz, hogy legalább a felszínét megkapargassuk hazánk egyik kultikus rockzenekara, a P. Mobil titkának. Nomen est omen – a Perpetuum Mobile tényleg képtelen abbahagyni, ma is lemezeket készítenek, koncerteznek. Az 1973-as kezdetek óta persze csak Schuster Lóránt jelenti az állandóságot a zenekarban, ha úgy tetszik, ő a P. Mobil élő (és ahogy a közelmúltban kiderült, nehezen elpusztítható) lelkiismerete.
Eltöprengek: hogyan magyaráznám el tízéves fiamnak, kicsoda-micsoda Schuster Lóránt, aki semmilyen hangszeren nem játszik, és énekben is legfeljebb „olyan rock ’n’ rollt tudok, mint a Motörheadben Lemmy” (Schuster Lóránt Kaptafa című visszaemlékezésében így utasítja vissza Szörényi Levente ajánlatát az István, a király címszerepére), mégis nélkülözhetetlen a színpadon, sőt, a színpad mögött, alatt, felett is, és kisujjában a rockszakma.
Az internetes rockkorszak egyik szabálya: nézd meg honlapon a ridert (koncerthelyszíneknek szóló technikai ismertető, amit hangtechnikusokon és zenészeken kívül senki sem ért, viszont mindenkit érint, mert a rockzene ugyan szívvel-lélekkel-hangszerrel születik, de az elektronika miatt halljuk), és megtudod, mennyire aktív, profi, koncertképes a zenekar. A P. Mobil honlapja hipszterszemmel összecsapott, de nem egy riderük van, hanem három. Zenésznyelven a Föld minden pontján értelmezhető, vagyis technikailag a P. Mobil föl van készülve akár egy világ körüli turnéra is.
A számmisztika kedvelői izgalmas táblázatokat készíthetnének: melyik rockzenekarnak hány tagja volt az évek során különböző posztokon. A P. Mobil világviszonylatban is dobogós: a jelenlegi frontemberrel, Baranyi Lászlóval együtt összesen hat énekes (Losó László, Vikidál Gyula, Szegvári Gábor, Tunyogi Péter, Rudán Joe) fordult meg a zenekarban. Még a Deep Purple is csak öt énekessel büszkélkedhet (Glenn Hughes-t is beleszámoltam).
Az állandó tagcserékről, amik a kommunista rendszer természetéből (úgy vitték el az embereket katonának, hogy másnap koncerteztek volna), illetve személyes ellentétekből fakadtak, Schuster Lóránt említett könyvéből mindent megtudhatunk – érzékenyebb lelkűek talán többet is az elégnél, hiszen a rockélet minden szereplője, sokak kedvencei kapnak itt hideget-meleget. Úgy vagyok vele: ahogy az emberiség történelme, úgy a rocktörténelem is dicső győzelmek, véres vereségek és pusztító háborúk sorozata. Nem érdemes azzal bíbelődni: adott esetben Schuster Lórántnak, Vikidál Gyulának vagy Földes Lászlónak volt-e igaza, de tanulságos megfigyelni harcmodorukat, fegyverzetüket és csatakiáltásaikat.
Ám többeket érint, hogy vajon a P. Mobil háza táján érvényes-e Schuster legendássá lett mondása: a rock örök és elpusztíthatatlan. Meghallgatjuk legújabb, Csoda történt című anyagukat, és ugyanazt a dögös, koszos, indulatos, de átgondolt, díszítéseiben cizellált, áthallásokban bővelkedő (aki szerint ez „prolizene”, az nem hallja az orgonát, a szólógitárt, nem ismeri a Honfoglalás progresszív rockját) rockzenét halljuk, mint a régi Mobilnál.
Ma is vérpezsdítő rockslágerek: Kétforintos dal, Babolcsai néni, Főnix éjszakája. A Csoda történt himnikus címadó dala, a kezdő Bonobó vagy épp a személyes kedvenc, a záró Ne féljetek, nem megyünk haza című nóta élő példa: a Mobil nem keveri össze az örökkévalóságot az önismétléssel, mint az Iron Maiden, s nem is bolondul bele a folyamatos megújulással való kísérletezésbe, mint úgy két évtizeddel ezelőtt a Metallica. A P. Mobil ugyanazt játssza, amire anno fölesküdött, de pályán belül virgoncul játszik hangzásokkal, harmóniákkal. A Csoda történt modern, mai rock.
Augusztus 11-én a Barba Negra Trackben erről mindenki meggyőződhet személyesen is, ahol nemcsak jó zenét hallhat, hanem hazaviheti a Veletek című új kislemezt is.