Fenn járunk valahol az Ork-hegyen. Az Ork-hegyi íjász sírjánál és egy ősi erődítmény maradványainál. De nem Tolkien és a Gyűrűk Ura világában vagyunk, mert ha keletre nézünk, a távolban feltűnik Regéc vára a zempléni hegyek egyik csúcsán, és tőle kissé délebbre, alacsonyabban a boldogkői vár kövér öregtornya látszik.
De nem a középkor miatt érkeztünk ide, hanem azért, mert egy különleges bronzkori földvárat találtak a Hernád folyó völgyében a Magyar Nemzeti Múzeum régészei, Encstől északra, Méra határában. Nem messze tőle pedig a vidék első honfoglaláskori, hétsíros temetőjére találtak rá.
Az M30-as autópálya nyomvonalán kilenc régészeti lelőhelyet tár fel a nemzeti múzeum, de körülbelül hetven található még azon a szakaszon, ahol a miskolci autópályát összekötik a kassaival.
De először is, vajon puszta véletlen lenne a Méra fölé magasodó hegy és a szörnyek neve? Nem tudni, de e helyiek valamiért így hívják a helyet, a régészek pedig ragaszkodnak a különös elnevezéshez, amivel a külföld érdeklődését is felkelthetik. A régészeti lelőhely pedig nagyon ígéretesnek látszik.
Fenn a régészeti feltáráson Larsson Nicklas svéd származású ásatásvezető régész fogadott minket, aki már több mint tíz éve él Magyarországon. Körbenéztünk, majd leszálltunk a régészeti terepre, ahol Larsson csaknem hatvan földmunkást irányít, akik, amerre a szem ellát, kisebb csoportokban, izzadva, a tűző napon gödröket tárnak fel, de háznyomokat, árkokat is, hogy megállapíthassák az épületek egymáshoz való viszonyát.
A terepen különböző színű talajt látunk. A sötétebb foltok azt jelzik, hol bolygatták meg egykor, ezért ilyen helyekre érdemes belenyomni az ásót.
Eddig a négyhektárnyi felületen rengeteg cölöpnyomot találtak, nagy falakkal vehették körbe a bronzkori földvárat. A geofizikai felmérés már a két nagy árkot is előre jelezte, amely körbeölelte a települést, ezeket részben kibontották, vagy még csak ezután fogják. Az viszont a régészeket is meglepte, hogy az árok előtt és mögött is több cölöplyuksort találtak, tehát a szokásosnál jobban védték erősségüket az itt lakók.
A településen több száz szkíta nyílhegyet találtak, amelyek egy kora vaskori harc emlékei lehetnek
Fotó: Bicskei József
De mivel valószínű, hogy kereskedelemmel foglalkoztak, volt is rá okuk. A dániai Torupgardsvej és Stengard településeken olyan 4500 éves, bronzból öntött kardokat találtak, amelyek a kutatók szerint valahol a Kárpát-medencében készülhettek. Az őskori kereskedelmi utak hálózatában a Hernád folyó völgyének fontos szerepe lehetett.
Az Ork-hegy tetején ugyanis egy pár száz fős település állhatott, ami viszonylag nagynak számított a középső bronzkorban Kr. e. 1500 körül. Valószínű, hogy bronztárgyakat készítettek, de valahonnan máshonnan tettek szert a rézre és az ónra, amiből a bronzot öntötték. Kerámiájuk az eddigi leletek szerint a nagyrévi kultúráéhoz köthető, előkerült egy szép, szvasztikamotívumos bögre is – a korban általában a napot jelképezte –, de egy kis csörgőt is találtak, amelyet röntgenezni fognak.
Az erődített település területén több száz szkíta típusú, háromélű bronz nyílhegy került elő, amelyek egy kora vaskori fegyveres konfliktus emlékei lehetnek. Vajon a szkíták miatt erődítették egyre jobban településüket az itteniek? Nagyon is elképzelhető, hiszen a késő bronzkorban preszkíta és szkíta népesség jelent meg az Alföldön, és több lelőhelyen hasonló eseményekre lehet következtetni: mindenütt nyílzáporok nyomai árulkodnak a heves harcokról.
Honfoglaló őseink először a Felső-Tisza-vidéket szállták meg, majd a folyók mentén fokozatosan északabbra, a hegyvidékekre is eljutottak. A bronzkori település mellett, Szalaszend környékén hét honfoglaló sírját is megtalálták.
Ám különleges kincsekre ne számítsunk, hiszen a X. század eleji sírokat valakik kirabolták. Igaz, nem mostanában, hanem még a honfoglaló időkben. A legérdekesebbnek az első számú sírt tartják a szakemberek, amelyet az Ork-hegyi íjásznak kereszteltek el. Ez a szabad harcos szép kort megélt zivataros évszázadához képest, hiszen a csontvizsgálatok alapján legalább 50-60 évesen halt meg a 165 centiméter magas, europid és némi mongoloid vonású férfi.
– Az íjászfelszerelés egysége az, ami igazán különleges, a bal válla mellé helyezték a nyíltartó tegezét, a tegezben nagy nyílhegyek is voltak, közöttük egy sajátos, nagy méretű, áttört pengéjű gyújtó nyílhegy is, amelynek réseibe olajos kanócot fonhattak – magyarázta Pusztai Tamás régész, a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóságának vezetője. A harcos övénél megtalálták a tarsolyát is, benne tűzgyújtáshoz szükséges kovakövet és vasból készült tűzszerszámát tartotta.
