Ha Mátészalkára tartunk, akkor is érdemes letérni Vaja és az ottani várkastély felé, hogy megcsodáljuk a példásan rendbe hozott, patinás épületet. Tudják ezt sokan, hiszen évente 7-8000 látogatója van a történelmi nevezetességnek, ahol Móricz Zsigmondot idézve „ma is azon a helyen áll még Zsigmond király gótikus széke, ahol valósággal ült benne, ahol Károlyi Sándor Rákóczi Ferenccel összejött a nagy találkozóra…” A kastélyparkban pedig 13 szobrot láthatunk, a legújabbat, a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke emlékművét 2011-ben avatták fel. Hátul valóságos erdő fogad.
A kastélyban sétálgatva megismerkedhetünk – többek között – a Vay család történetével, és megtekinthetjük a bútoraikat. A korábbi felújítás során visszakerültek a reneszánsz ablakok, és lőrések teszik izgalmassá az épületet. Visszafogott, de ragyogó színek, bent pedig tisztaság és rend: az empire stílusban berendezett teremben XVII–XIX. századi festmények függenek a falakon.
A kastélyban az irodalmat, művészeteket mindig is igyekeztek támogatni, pártfogolni. Alkotóház is található a déli szárnyban, s egy vendégszoba, ahol korábban Nagy Gáspár, Váci Mihály, Végh Antal, Varga Domokos, Mezey Katalin is vendégeskedett. A művésztelepeknek köszönhetően sok szép alkotás örökítette meg a történelmi időket, a táj szépségeit.
És hogy mit jelentett Vaja és az itt töltött idő a művészeknek, íróknak? Hadd idézzünk néhány sort Varga Domokos vendégkönyvi bejegyzéséből: „Augusztus első fele adatott ajándékul, anno 1977, hogy gond nélkül dolgozhassak itt Vaján, s nézhessek körül egy kicsit Szabolcs-Szatmár-Bereg szomszédos tájain is.
Köszönöm ezt az alkalmat a nyugodt munkához, és kívánom, hogy még sokan részesüljenek belőle.”
Molnár Mátyás múzeumalapító a hatvanas évek óta szívesen látott vendégül képzőművészeket. Ennek is köszönhető, hogy sok értékes alkotás született. Az igazgató figyelemre méltó művészetszervezőnek bizonyult.
Nemcsak képzőművészek (festők, grafikusok, szobrászok) szerepeltek a meghívottak között, hanem a társművészetek vagy tudományok képviselői, a művészetközvetítés intézményeiben tevékenykedő személyek is. Később, 1993-ban Molnár Sándor, a múzeum alapítójának fia folytatta az apai örökséget.
Újra és rendszeresen megszervezték a művésztelepet. Évente tíz-tizenöt meghívott alkotó dolgozott Vaján. A telepek zárásakor az itt készült művekből mindig közös kiállítást szerveztek. A határon inneni és az elcsatolt területekről származó magyar művészek mellett lengyel, szlovák, román, moldovai, ukrán, szerb, német, holland és amerikai alkotók is vendégeskedtek itt.
A névsor mindig új tagokkal bővült, számítva a megyében élő, a magyarországi és külhoni magyar, illetve más hazai művésztelepeken is megforduló külföldi alkotókra. Időközben jött létre a művésztelep rendjének ma ismert formája, amit a vendégház kiépítése tett lehetővé. 2000-ben debütált a téli alkotótábor, 13 esztendő után, 2008-tól pedig Vaja art őszi művésztelep lett a nyári táborokból.
Az idei, 2018-as tábor a napokban ér véget. A művésztelep idei meghívottai Gyurkó Gábor, B. Nagy Tibor Zoltán, Pálfy Julianna, Pálfy István, Péczeli Bauer Margit, Radványi Ildikó, Salamon György, Tarr János és Vincze László. Az alkotásaikból rendezett kiállítás október 10-ig tekinthető meg.