Valóban megőrzik és gondosan kezelik kollektív kulturális emlékezetünknek egy lényeges szeletét (stílszerű lenne Bródy egykori szavaival filléres emlékeket írni), a pop- és rocktörténetet az NKA Cseh Tamás program magyar könnyűzenei örökség megőrzését támogató alprogramjának munkatársai. Mert bár a rock örök és elpusztíthatatlan, a lemezek, fényképek, szövegek kopnak, gyűrődnek, kopik az emlék és sajnos maga az emlékező is.
Szeptember 27-én avatták föl a Centrál kávéházban a hely pincéjében működő egykori Eötvös-klub (becenevén Hordó) emlékére a tizenharmadik poptörténeti emlékpontot. Ez talán kis magyarázatra szorul: az emlékpont nem emléktábla, ahogy magam is hittem először. Nem esztétizál és reprezentál, hanem informál: megtudjuk, hogy itt játszott először a Metro zenekar (eleinte Zenith néven), majd később az Omega törzshelyévé vált a hely.
Az Omega együttes a Hordóban 1966-ban, az Ilyen ez a háború? forgatásakor
Teljesen véletlenül derül ki számomra a táblának egy különleges képessége, amikor beszélgetőtársaimhoz, Vass Norberthez, az alprogram vezetőjéhez és Murzsa Tímeához, az alprogram munkatársához lép egy őszbe csavarodott rocker, és kérdi: miért maradt le a tábláról az Old Boys zenekar, akik a 80-as évek elején vették birtokba az Eötvös-klubot. A válasz pedig: ott vannak ők, csak szabad szemmel láthatatlanul, mert a tábla sarkában lévő kis kódot kell kombinálni a simogatós telefon fedélzeti komputerével, és már elő is ugrik a múltnak mélységes kútja, teljes vértezetben, hogy a robotika tudományának ennyi csodájától fölvillanyozva megengedhessek magamnak egy kis halmozott képzavart.
Ez a táblácska is része lesz majd az alprogram Poptörténeti tanösvényének: egy telefonos program által összeállíthatjuk a saját pop-rock történeti túránkat Budapesten, emlékpontról emlékpontra haladva (de szeretném látni egyszer – ha még megvan – a kocsmát a Kopaszkutyából, ahol a bácsika megmutatta Hobóéknak, hogyan tudja az égő cigarettát megforgatni a szájában, hogy ne aludjon el…).
Folytatódik a már négy éve sikerrel zajló, Azok a régi csibészek című beszélgetéssorozat, amelyen Lévai Balázs rocktörténeti folyamatokról kérdezi vendégeit (többek között Balázs Fecó, Benkő László, Frenreisz Károly, Kóbor János, Pataky Attila, Szikora Róbert, Török Ádám, Szörényi Levente, Szűcs Judith vagy Zalatnay Cini kapcsolódott be eddig a beszélgetésekbe). Legközelebb október 3-án faggatja Bornai Tibor zenészt, énekest, zeneszerzőt, dalszövegírót, festőt, a legendás KFT zenekar tagját.
Az alprogram az új évadban folytatja a Beattörténeti filmklubot is a Kino Cafe moziban (a kedvenc Kopaszkutyámat vetítik hamarosan), illetve mindnyájunk örömére egyre aktívabb a Beatkorszak.blog.hu, ahová a szerkesztők továbbra is várják mindenki zenekaros, ifiparkos vagy épp első csókos élményeit a vonatkozó korszakból.
A legszebb attrakció mégis a Volt egyszer egy Ifipark… című kötet második kiadása. Vass Norbert szerkesztett szép és olvasmányos katalógust a 2015-ben a Várkert Bazárban rendezett, azonos című tárlat anyagából. A képanyag pazar, a szöveganyag alapos, a Budai Ifjúsági Park 1961-től 1984-ig tartó történeti bemutatása minden részletere kiterjed a miniszoknyától a Kinizsi sörön, a rajnáki pofonokon, a hosszú hajú huligánokon és a zenekarokon át a legendás hely köré szövődött privát mítoszokig.
Különösen ajánlom a könyvet mindazoknak, akik koruknál fogva emlékezésre nem használhatják a könyvet, annál inkább az összefüggések megtalálására a szülők, nagyszülők (hihetetlen, de lassan már a dédszülőket is ide kell írni) és a saját fiatalságuk virtusai, lázadása, lángolása között. Nincs nagy generáció, meg kicsi, meg közepes. Minden generáció annyit vesz föl a valóságból, amennyire képes. És ha ebbe nem hal bele, később hozzá is tehet valamit.
