Csak az esélytelenek nyugalmával érdemes győzni, ezt bizonyítja Kazuo Ishiguro esete is, aki noha ismert és elismert írónak számít a nyugati világban, a fogadóirodák és az irodalmi portálok mégsem gondolták, hogy van esélye nyerni. Az író 194 jelölttel együtt versenyzett az idei irodalmi Nobel-díjért, ám a vetélytársak nevét csak ötven év múlva hozza nyilvánosságra a Svéd Királyi Akadémia, addig csak találgathatjuk, mennyire egyeznek a médiában forgó nevek a bizottság belső listáin szereplőkével. Mivel ismét európai, angolul író – bár japán származású – szerzőt díjazott a bizottság, várható, hogy az Európa-centrikus döntéseket bírálók közül többen is megszólalnak majd.
– Olyan időben kaptam a díjat, amikor a világ elbizonytalanodott az értékeit, a vezetőségét és a biztonságát illetően. (…) Azzal, hogy engem tüntettek ki ezzel a neves díjjal, csak remélni tudom, hogy ha kismértékben is, de bátorítják a békére és a jóakaratra törekvőket – mondta a szerző tegnap délután.
Kazuo Ishiguro 1954-ben született Nagaszakiban, ám a szüleivel már ötéves korában Nagy-Britanniába költözött. Emlékei szerint gyerekként western tévéműsorokat nézett és azokból kezdett el angolul tanulgatni. Fiatal korában újságíróként és zenészként is kipróbálta magát, majd a Canterbury-beli Kent Egyetemen végezte el felsőfokú tanulmányait, ahol angol irodalmat és filozófiát, majd kreatív írást is tanult mesterképzés formájában. Hét regényt és egy Nocturnes című rövid-próza-kötetet írt, ezenkívül film- és tévéforgatókönyv-írással is foglalkozott. Már az 1982-ben megjelent A dombok halvány képe című regényével is sikert aratott és elnyerte a Winifred Holtby-emlékdíjat. Ezt követte A lebegő világ művésze (1986); a Napok romjai (1989), a The Unconsoled (1995), az Árva korunkban (2000), a Ne engedj el… (2005) és a legutóbbi, Az eltemetett óriás (2015).
A Svéd Királyi Akadémia indoklása szerint Ishiguro nagy érzelmi erejű regényeiben feltárja a világgal való illuzórikus kapcsolatunk mélységeit. Sara Danius, az akadémia titkára Jane Austen és Franz Kafka stílusának, írói világának keverékeként jellemezte Ishiguro munkáit. A titkár szerint az írót nagyon érdekli a múlt feltárása és megértése, de nem prousti értelemben, hiszen nem akarja jóvátenni a múltbeli eseményeket, inkább azt kutatja, hogy emberként és közösségként mit kell elfelednünk ahhoz, hogy életben maradjunk. A titkár tájékoztató beszédében azt is elmondta: reméli, hogy a tavalyi felzúdulást valamelyest csillapítja az idei döntés.
Ishiguro legutóbbi regényében, Az eltemetett óriásban a science-fiction hatása is érezhető. Egy idős házaspár utazását követi nyomon az Arthur király halála utáni Angliában, a kötetben emberi és társadalmi szinten járja körül az emlékezet és a veszteség témáit. A regényben nagyon megható módon tárgyalja a feledés és az emlékezet, a történelem és a jelen, a fantázia és a valóság közötti kapcsolatot – írta a Svéd Királyi Akadémia.
