Ady Lajosné Kaizler Anna Az ismeretlen Ady. Akiről az érmindszenti levelesláda beszél című kötete nemcsak azért lenyűgöző olvasmány, mert a szerző egészen közelről ismerte és követte végig Ady Endre életének, szerelmeinek és karrierjének, majd pedig betegségének és utolsó hónapjainak a történetét, hanem azért is, mert olyan elhivatott, szinte oknyomozó buzgalommal dolgozott, amelyik akármelyik újságírónak becsületére válna. Ady Lajos (Ady Endre öccsének) feleségeként rálátása volt minden fontosabb és számára elérhető dokumentumra, élettörténésre, a levelesládát is ő kezelte, így a korra és a viszonyokra meg kapcsolatokra vonatkozó, felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat adott közre az először 1942-ben megjelent könyvében.
Ami mégis megkülönbözteti a klasszikus oknyomozó, riport természetű munkáktól, az a szenvedélyes hang és a lépten-nyomon kinyilatkoztatott állásfoglalás: Kaizler Anna soha egy percig sem szeretne abban a szerepben tetszelegni, hogy független szemlélőként vesz részt az események áttekintésében (vagy néha alakításában), hanem magától értetődő, ki sem mondott bátorsággal vállalja, hogy emberekről és kialakult helyzetekről kendőzetlen őszinteséggel megmondja a véleményét.
Ennek a véleménymegmondásnak az alaphangja az Ady Endréért való töretlen aggódás, és a költő minden különös, furcsa, olykor a nem túl jó értelemben vett „primadonnaságból” fakadó tette és cselekedete fölötti azonnali napirendre térés, sőt ezeknek nemcsak elfogadása, de megmagyarázása is. Ady Endre nem tudott olyat kérni a testvérétől és sógornőjétől, amit azok ne teljesítettek volna lelkesen. Az állandóan betegen, fáradtan és a világgal szembeni undorát fennen hirdetve, külföldön utazgató és ismerkedő Ady itthoni ügyeit elsősorban öccse intézte, teljesen bizalmi embere volt, kiadókkal, lapokkal tárgyalt, pénzeket igyekezett behajtani és elküldeni szegény bátyjának.
Van valami megrendítő szépség ebben a mindent megbocsátó, zseninek kijáró tiszteletben és szeretetben, amit a házaspár Ady Endre irányába mutat: minden bizonnyal ők ketten a legkorábban és legtisztábban látták, hogy koruk legnagyobb költőjét sodorta családi viszonylatba velük az élet, és minden kívánságának teljesítése is csupán szerény áldozat lehet részükről. (Egy helyen azért előbújik a saját háztartása integritása fölött aggódó feleség: amikor Ady – Csinszka kérésére vagy utasítására – visszakér két festményt tőlük, hogy az ifjú múzsával frissen elfoglalt lakásuk falát díszítsék vele; nos, ekkor kicsit neheztel az asszony, de a fiúk édesanyja, Ady Lőrincné elsimítja az ügyet – természetesen Endre javára…)
Az aggódó hang célkeresztjébe elsősorban nők kerülnek aztán, és a nők közül is kiemelkedik Léda és Csinszka, akik… hát akik nem képezik Ady Lajosné Kaizler Anna szívének csücskét. Csinszkát már a tartalomjegyzékből is egyből kiolvashatóan „csucsai várkisasszony”-nak nevezi (nem is olyan) enyhe malíciával, Lédáról hosszan és sokat ír, idéz is tőle, tud a féltékenységéről, tud az olykor tettlegességig fajuló vitákról („Hol egy varrólány vagy próbakisasszony, hol egy állítólagos grófnő, hol egy K. E. nevű magyar nő miatt vívnak szócsatát – nemegyszer pedig közelharcot, amelynek nyomát csodálatosképpen sohasem Léda, mindig Endre arca őrzi. Nem később, másfél évvel ezután, magam is láttam nemegyszer véres csíkokat, rózsás női körmök (vagy karmok) borzongató nyomát Ady képén. Nem mondhatom, falusi tapasztalatlanságomban mennyire csodálkoztam, hogy ilyet férfi eltűr – sőt, hogy még azon túl is viszontlátja a nőt.”), és majdnem az összes hozzá írt vers keletkezéstörténetéhez hozzátesz valami kis pikantériát, amit tényleg csak a legközelebbi hozzátartozók ismerhettek.
Rajongásában egy egész ország, de legalábbis az egész ország női lakosságának olvasó része osztozik: Ady Endre – mint ebből a kötetből is kitűnik – éppen olyan sztár volt, mint manapság mondjuk a színészek vagy rockzenészek; érett és stílusosan előadott spleenje minden érző szívet megdobogtatott, és arra késztetett, hogy levelekkel bombázza a szomorkodó költőt. Ezeknek, és szinte minden egyébnek értékes, okos, szellemes és szeretettel teli foglalata ez a könyv.
Ady Lajosné Kaizler Anna: Az ismeretlen Ady. Akiről az érmindszenti levelesláda beszél. Szépmíves Könyvek, Budapest, 2017.