Ki ne ismerné Vackort, a piszén pisze kölyökmackót? Ahol én születtem, felnőttem és gyerekeskedtem, Micimackót hírből sem ismertük, Miki egértől és társaitól is megóvott az ég. Annál inkább jelen volt az életünkben a loncsos, lompos és bozontos csöpp tekergő. Azt, hogy „Hóha, hó! / Fára mászni / vóna jó!” számtalanszor idézték jó szüleink, de mi magunk is, ha teljesíthetetlen vágyunk támadt bármire is.
Gyermekként persze mit sem tudtunk arról, hogy a Vackor-történetek azért születtek, mert a politikai és magánéleti okokból a pálya szélére szorult Kormos István a műfordításokhoz és a gyermekmesékhez menekült. Azon sem döbbentünk meg, hogy Vackor a valóság és fikció határán mozog, négy-ötévesen még mi sem voltunk annyira tudatában annak, hogy emberek s nem holmi beszélő kis állatok vagy játékok vagyunk.
A vackor szó sem volt idegen számomra, vásott unokatestvéreimmel vidáman fosztottuk le a falu határában lévő vadkörtefák fogat és ínyt próbáló gyümölcsét, hogy széna közé rakva idővel kemény húsa megkásásodjon és megédesedjen. És persze mi láttunk medvebocsot élőben, sokkal hamarabb, mint bárkinek eszébe jutott volna állatkertbe hurcolni bennünket.
Hosszú volt ez a bevezető, de minden bizonnyal azt vették figyelembe a Vackor nyomában családi musical alkotói és rendezője is, hogy a mai gyerekektől, akár városon, akár vidéken születtek és szocializálódtak, Kormos István Vackorja és nyelvezete kissé messze esik. De figyelembe vették azt is, hogy milyen sok a hasonlóság egy mindenkori kisgyerek és Vackor között. Aki, szögezzük le, nem játékmackó, nem medvebocs, hanem kölyökmackó, aki óvodába, majd iskolába jár, embergyerekként viselkedik. Sőt azáltal készül teljesen emberré válni, hogy intézményes formában gyerekközösségbe kerül.
Balla Eszter, a tanító néni megformálója és a gyerekszereplők
Fotó: Hrotkó Bálint/Proton Theatre
Vackor történetét Szemenyei János és Bánki Gergely továbbgondolta, vidám és több műfajt ötvöző dallal és igen mozgalmas koreográfiával vitte színre a Proton Színház a Madách Színház Stúdiójában, Szemenyei János rendezésében. Maga a darab végül is dióhéjban arról szól, hogy Vackor eltűnt és keresik, az eredeti mese újrajátszásával próbálják megtalálni és kideríteni, mi is történt vele. Láthatjuk, hogyan esnek neki a gyerekek: csúfolják, keverik bajba, teszik tönkre és üldözik el maguk közül azt, aki különbözik tőlük.
Sőt, hogyan közösítik ki azt is, aki elfogadná a másságot. Szól arról is, hogy a legnagyobb hangadók adott helyzetben mennyire nem vállalják a felelősséget, hogyan tagadják le a tetteiket és próbálják másra kenni azt, ami az ő vétkük.
Gyerek- vagy felnőttközösségről legyen szó, ezek a karakterek mindenhol fellelhetők. Az, hogy ezt a zsenge gyerekpublikum arcába tolják, lehet hasznos, de ez korántsem garantált. Mert az, aki maga is csúfolódó, kirekesztő, talán picit elgondolkodik. Aki olyan szerencsés, hogy soha nem piszkálták, és ő is szereti az egész világot, az közömbösen hátradől. Aki maga is gúnyolódások célpontja, az viszont egy olyan megoldást lát – Vackor elbujdosik, rejtőzködő, magányos és emberkerülő lesz –, ami nem követendő, és egy olyan záróképet, amire azt szoktuk mondani, „eső után köpönyeg”, magyarul: a már felnőtt Vackort „megkövetik” a már felnőtt hajdani iskolatársak.
Ami viszont nagyon tetszett, és más gyerekdaraboknak is helyt adó játszóhelyeknek javasolok, az a „bevezető”: hogy a rendező és a színészek várták a gyerekeket, megbarátkoztak velük, felkészítették a darabra: ki volt Vackor, eltűnt, mi most őt keressük, tanuljuk meg együtt Vackor kedvenc dalát, a színházban a nézőtéren sötét van, Vackor is fél a sötétben, de itt és most nem kell félni, az óvodában sem ül velünk az anyukánk, ebben a színházteremben is jobb, ha a gyereknézők ülnek elöl, a kedves felnőttek pedig mögöttük…
Hiányosságai ellenére is bájos, tanulságos és családi musical a Vackor nyomában, és őszintén remélem, hogy az új támogatási rendszerben is kap majd lehetőséget, hogy az eddig alig kéttucatnyi előadást megért darab még sok kisgyereket szórakoztasson és vezessen rá a színház szeretetére. És gondolkodtasson el, mert ez sem egy utolsó szempont.
