Az első magyar trubadúr

– Új könyve az első magyar trubadúrról szól. Honnan került a látókörébe ez a különleges téma?
– Diószegi Szabó Pál barátom kérdezte tőlem két éve: miért nem írok regényt magyar trubadúrról? Azt feleltem: azért, mert ilyen nem volt. Éltek ugyan Imre király, II. Endre bátyjának udvarában francia trubadúrok, akiknek még a nevük is ismert, de magyarról nem tudunk. Aztán eszembe jutott: mi lenne, ha Janus Pannonius­szal kezdődne a könyv, aki épp összeesküvést tervez Mátyás ellen, amikor a barátja, Galeotto Marzio megpróbálja rávenni, hogy írjon verset magyar nyelven, de ő mereven elzárkózik? Összevesznek, Janus mérgében berohan a könyvtárba, ahol felüt egy régi kódexet. Kihull belőle egy kézirat, rajta vers, melyet magyar nyelven írtak. Fikció az egész, egy nagy játék. Janus nálam pécsi püspök létére szerelmes lesz, s a lírája újabb lendületet kap. Ám nem tudni, valójában ki is írja ezeket a verseket: Janus Pannonius, a költő vagy Ábel, a hajdan élt trubadúr? Janus, a kétarcú római isten neve több értelmet nyer: bár egyik orcája sír, a másik nevet, a világok mélyén ennél sokkal több van. Több titok, több szerelem, több költészet. A verseket a már említett Diószegi Szabó Pál írta: folyamatosan küldtem neki a prózát, ő meg a verset. Hihetetlenül élveztük ezt a játékot; inspiráltuk egymást.

– Nem egyszerűen történelmi regényeket, hanem egész históriai regényciklust ír. Mi az indíttatása ebben az irodalmi múltidézésben, s miként látja a hazai „konkurencia” teljesítményeit?
– 2000-ben, amikor az első könyvemet elkezdtem írni, az volt a szándékom, hogy egy Harry Potter-típusú regényt írjak. Azzal a különbséggel, hogy a mai iskolás élet mellett benne legyen a magyar történelem egyik legdicsőségesebb korszaka is, amely köztudomásúlag az Anjou-házzal kezdődött. Így született meg Szerencsés János (Joh­nny Fortunate) alakja, aki New Yorkban él, de magyar nagyapja révén elkezd álmodni a magyar történelemről. Az álmaiban idősebb, s részt vesz a csatákban is. S hogy a lányoknak szintén érdekes legyen: a regény lapjain megjelenik Claire – a múltban Klára –, akibe János-Johnny szerelmes lesz. A ciklus úgy alakult, hogy lett három Nagy Lajosról, három Zsigmondról és három Hunyadiról szóló regény. Ám a vége felé a mai kerettörténet már csak ürügyül szolgált: a történelmi eseményektől, az eredeti főszereplőktől független szerelmi szálak fontosabbak lettek, az ifjúsági regények felnőttesebbekké váltak. A most megjelenő, kifejezetten felnőtteknek szóló Janus mellett a legbüszkébb talán a Pogányokkal táncoló című regényemre vagyok, amelyben felelevenítettem a magyar történelemnek a nagyközönség által többnyire még ma is ismeretlen hősét, Tallóci Jánost. Ő volt a várkapitány az első, 1440-es nándorfehérvári ostrom idején, és ugyanúgy megvédte a várat, mint tizenhat évvel később Hunyadi János. A kérdés második részére válaszolva: rengeteg kiváló történelmi regényíró van Magyarországon. Egyesületünk is van: Kapa Mátyás az elnökünk, akinek hamarosan napvilágot lát Kőszeg 1532-es ostromáról szóló történelmi regénye. Vagy itt van Cselenyák Imre, akinek a könyvhétre jelent meg Áldott az a bölcső című, Arany Jánosról szóló kétkötetes művének első fele.

– Mi késztet egy gyakorló literátort arra, hogy könyvkiadót alapítson?
– 2002-ben Rockenbauer Zoltán egyedülálló sorozatnak nevezte a regényciklusomat, sőt a kormány ezt anyagilag is támogatta. Szinte egyértelmű volt, hogy feleségemmel együtt megalapítsuk a Coldwell Kiadót, amely a nevét Hidegkútról, a gyönyörű városrészről kapta, ahol lassan már húsz éve élünk.

– Nemrégiben monográfiasorozat is indult a kiadó gondozásában Élő irodalom címmel. Miért tartja fontosnak ezt a missziót?
– Manapság sokat panaszkodunk az internetre, a különböző közösségi oldalakra: hogy ezek miatt nem olvasnak annyit az emberek, mint régen. Ez szerintem nem így van: ezt a könyvhét és a könyvfesztivál nagy sikere is bizonyítja. Ezért fontos, hogy azokról az írókról, akiket szeret a közönség, tudományos igényű monográfiák szülessenek. Így jelenhetett meg összefoglaló mű többek között Kontra Ferencről és Pósa Zoltánról.

– Mik a tervei?
– Dolgozom egy novellásköteten, amely várhatóan a könyvhétre jelenik majd meg. S mivel az elbeszéléseim többnyire mai témájúak, regényt is szeretnék olyat írni, ami manapság játszódik. Ezenkívül van több regényötletem is. Az egyik egy sváb fiú és egy zsidó lány szerelméről szólna a II. világháború alatt, amiben megmutatnám, hogy a borzalmak ellenére – vagy éppen azért is – sokan tudtak ember módjára élni, létezett még akkor is remény és szerelem. Kiadóként pedig folytatódik az Élő irodalom. Bakonyi Istvánnak például két monográfiája is készül: az egyik Péntek Imréről, a másik Petőcz Andrásról.