Amolyan nulladik alkalmat vagy kísérleti fesztivált tartottak a jól bevált völgyben Kapolcson a Művészetek Völgye alapítói: a találkozó célközönsége a gyermekek és a szülők voltak, hiszen a hétvége egy hatnapos tehetségkutató tábor záróakkordjaként lett meghirdetve. Azt reméltük, hogy valami visszaköszön abból a hangulatból, ami a kapolcsi napok kezdetét jellemezte, legalábbis amiről a hűséges völgyjárók lelkesen mesélnek.
Márta István (képünkön) fesztiválalapító személyesen kísérte el az első Kapolcska-látogatókat az ismert udvarokba: improvizatív előadásokra, zenélésekre, kiállításokra a táborlakók és profi művészek bemutatóira.
MTI
A Kaláka-udvarként ismert portát most a Muzsikás foglalta el, kinek-kinek a saját nótáját dalolták három napon keresztül, a színpad melletti árnyas térben pedig, ahol a rekkenő hőség még elviselhető volt, igazi táncházas hangulatot tartottak a közönségnek.
Vidnyánszky ősbemutatóján pénteken kicsik és nagyok egybehangzó véleménye szerint megszületett a varázslat. Az aznap diplomázott kaposvári egyetemisták őszinte játéka, a minimálmarionett-elemekként mozgatható díszletek, a hangeffektek a fák ölelésében sajátos misztikumot teremtettek.
Nem csoda, hogy Tündérországnak néhány felnőtt néző is részese szeretett volna lenni, merthogy az egyórás darab a Gástya Amfiteátrumban helyenként bevonta a közönséget is a produkcióba.
A frissdiplomások szombaton is előadták Petőfi költeményét, vasárnap pedig már Rómába indultak a Psychével.
Ahogy az a nagy fesztiválon lenni szokott, a kapolcsi nagytemplom is kinyitott erre az alkalomra, a klasszikusok és a népzene hangja csendült fel itt táncbemutatóval, majd „Sanyi pap” templombejárásra vitte a gyermekeket.
A második napra az Amadinda ütősök is megékeztek; a tikkasztó hőség ellenére két helyszínes vándorzenélésen kísérték el zenészeket a fesztiválozók. A második nap végén a csoda helye ismét a Gástya Amfiteátrum volt, Érdi Tamás Chopin-zenéje a csillagfényben rendkívüli együttlétet teremtett.
A szervezők nem számítottak több vendégre, mint az 1989-es első kapolcsi napokon. Aki itt megfordult, maga is építője lehetett egy alakulóban lévő találkozónak. Az első Kapolcskát szerethető véletlenszerűsége tette emberléptékűvé, a nézőt pedig az előadások részeivé.
