Szebeni Ilona könyve különböző magyar településekről elhurcolt, különböző korú, nemű, társadalmi státusú túlélőkkel készült riportok sorozata. A mellékletben minden gondosan adatolva van, néhány riportalany kálváriájához családi fotó, levél vagy valamilyen hivatalos dokumentum képanyaga is tartozik, ezek jó része sajnos nehezen kivehető vagy olvasható. Feltételezem, az első kiadásból vették át őket, mivel ennyi idő után lehetetlen munka lett volna a megszólalók újbóli felkutatása és az anyag digitalizálása (Szebeni Ilona az első kiadáshoz írt bevezetőjében a halott testvér albumból kivett, egyetlen fényképét, az ifjan elhunyt férj ezerszer elolvasott, könnyáztatta levelét, féltve őrzött emléktárgyakat említ).
Az emlékművek mellett ezek a riportok is fontos mementók
Minden fogolytörténet azonos dramaturgiájú: fogságba esés, elhurcolás, az út borzalmai, a táborba való beilleszkedés, alkalmazkodás a körülményekhez, szabadulás, hazatérés – majd a szembesülés azzal, hogy a hányattatások még korántsem értek véget. Mivel mindegyik elbeszélés kerek, egyes szám első személyben elmondott történet, Szebeni Ilona heroikus szerkesztői munkát végzett. És heroikus riporteri munkát is, hisz szavára mindenki feladta az öngyógyító hallgatást. Kevés kérdést hagyott a kötetben, ezek jó része is inkább fokozó jellegű, viszont drámai hatású, mint az alábbi, a borzalmak abszurditását éles fénybe vonó, rövid dialóg: „– A meztelen deszkán feküdtetek? – Igen, de puhafa volt. Fenyődeszka.”
Olvasmányosság, mementóállítás, történelmi tényszerűség: Szebeni Ilona e három minőség egyesítésének lehetetlen feladatát teljesítette. A riportok novellákként olvastatják magukat, és esszékként gondolkodtatnak el. A történelmi kataklizmákat egyéni sorsokon keresztül bemutató, fiatal históriaszemlélet hatására végzett önvizsgálat során az olvasó fatális problémával szembesül: a trauma elbeszélése meghallgatható, de élményszinten nem átadható, nem átélhető. Pedig ezt a lehetetlen küldetést kísérli meg minden ilyen mű. Abból az állapotból, amelyben jelenleg lubickolunk, amelyben tengernyi fölösleges jószág vesz körül bennünket, felfoghatatlanok az emberi létezés olyan határterületei, ahol konkrétan életeket ér egy cipő vagy egy fél krumpli. Pláne felfoghatatlan, hogy e határterületeken komoly és felelős morális, erkölcsi döntések hozhatók, miközben maga a terület morál és erkölcs negligálásának fundamentumán áll.
A túlélés irracionális. A túlélés minden emberi logika szerint lehetetlen. A túlélés valamilyen metafizikai minőségben ragyog fel. Ha a szép magyar lány elfogadná a szovjet tiszt közeledését, túlélhetne, de nem teszi: jeltelen sírba viszi hűségét vőlegényéhez. Az elbeszélő megjegyzi: nem hibáztatja azokat, akik a túlélésért minden emberi tartást föladva, csak magukra gondoltak. Titkon minden olvasó reménykedik, hogy ő inkább úgy élt volna túl, mint az alább idézett elbeszélő: „[…] sikerült fél hátizsáknyi krumplit összeszednem. Megosztottuk apámmal. Mi mindent közösen ettünk, közös takaró alatt aludtunk. Voltak ott olyan ellenséges viszonyban egyesek, olyan harc volt az élelemért, hogy amikor az apa meghalt, a fia részvétlenül nézte, nem sajnálkozott, azt kutatta, van-e a halott feje alatt egy kis kenyér.”
Szebeni Ilona: Merre van a magyar hazám? Orpheusz Kiadó, 2017.
Malenkij
November 25-én, szombaton este hét órakor kezdődik a Paris Musical Műhely Malenkij című zenés színművének bemutatója a budapesti Aranytíz Kultúrház Tolnay Klári-színpadán. A 2015-ben tíz fiatal művész által létrehozott Paris Musical Műhely Művészeti Egyesület társulatának Malenkij című előadása az egyik fiatal tag személyes családi történetét dramatizálja: a nagyapja öccsét a második világháborúban szovjet kényszermunkatáborba hurcolták el, a darab az ő és az itthon maradt családja történetét meséli el két összefonódó szálon. A fiatalok által összerakott történet elsősorban a fiatalokat szólítja meg: szcenírozásának célja, hogy a XXI. századi ember is megértse e történelmi pillanat minden tragikumát és ezen keresztül a történelem kisbetűs szereplőinek egyéni érzéseit és tragédiáit. A Malenkij című darab fő mondanivalója a családi összetartozás, a feltétel nélküli szeretet, a hit fontossága, valamint ezek megőrzésének szükségessége köré rendeződik. Az V. kerületi önkormányzat szervezésében megvalósuló előadásra a belépés ingyenes. (Varga Imre)
