Új cirkuszi előadásokhoz szokott szemnek már az előadói tér is szokatlan: nem egy lecsupaszított színpadot látunk, amelybe minden irányból rekvizitek mozgathatók be, vagy amely akadálymentes terepet adhat az akrobatikus gyakorlatoknak, hanem egy finomszemű földdel felszórt pódiumot.
Erre jönnek be a szereplők hol szólóban, hol párban, hol csapatostul, és a föld életre kel lábuk alatt, testfelületükön, mozgásuk következtében, sötétjében és fényeiben, súlyos matériájában és szemcséi könnyű porfelhőiben, jelentéseiben és szimbólumaiban.
Egy színházi előadás – főleg ha választása szerint elvontabb nyelvet beszél, absztraktabb áthallásokkal dolgozik – tétje sokszor azon áll vagy bukik, hogy a rendezői vízió, koreográfusi fantázia hány és hány pluszjelentést képes kialakítani a téma-tér-szereplők háromszögben. A kapcsolatok mennyisége és milyensége sűríti a színpadi dráma szövedékét, formálja éppúgy az alapanyagot és -témát, mint ahogy a mi bennünk képződő előzetes tudást, előítéleteket és képeket is.
A színpadi tér földdel történő felszórása nem öncélú gesztus, de minden öncélúságot is kihasznál – azaz a látvány(osság) gazdag világáról sem mond le.
Témája az ember és anyaföld, gyermek és szülőföld kapcsolata: a porból lettél teremtéstörténetétől és a porban kínlódó-fetrengő magzat eszmélésétől kezdve a homokos anyaggal játszó felszabadult örömódán vagy a földdel való, megtisztító erejű, rácsodálkozó találkozáson keresztül egészen a földdel mosom le az arcomat, vagy homokot (hamut) szórok a fejemre vezeklés- és gyászmotívumokig.

A bajtársiasság, a felelősség és a hovatartozás kérdéseit boncolgató, lenyűgöző előadást októbertől láthatja a hazai közönség
Fotó: Recirquel
Ahogy a beszélt nyelv szavai és kifejezései számos kapaszkodót és ősi jelentést találnak a földdel (a föld szóval és szinonimáival), úgy a tánc mozgásnyelve sem marad el: eszköztárában, érzékenységében vetekszik a szavakéval, érzékiségében, látványában, magasztosságában meg is haladja azt.
S amikor még inkább nyit, még jobban működni kezd a „föld mint rekvizit”: egy könnyű lábú asszociációval a homokkal felszórt tér porond, majd aréna lesz, férfias párbaj (gladiátorjáték) helyszíne, amely jelenetet külön is kiemelném – ezzel mutatva meg, miért is a világ egyik legjobb új cirkuszi társulata jelenleg a Recirquel.
Két férfi párbajozik, segédeik a szélre húzódva figyelik őket: azt hihetnénk, hogy egy fizikai színházban pont ez a jelenet lesz egy olyan test-test koreográfia, amelyben úgy jelenik meg a testek nehézkedése, az egymásnak feszülő izmok tömege, valami súlyos és ősi erotika, hogy ezt majd a cirkusz formanyelve fogja az akrobatika légiességével ellensúlyozni.
Vági Bence rendező mégsem így fogta meg, hanem úgy nyúlt az anyaghoz, amire csak ötvenből egy ember képes – így a jelenet sem lett a kivitelezés minden esztétikuma ellenére végeredményben mégiscsak szemantikai közhely –: a két párbajozó zsonglőrködik, és ahogy szenvedélyesedik a harc, fokozódik köztük az indulat, úgy szaporodnak kezükben a labdák is, és önmaga szép ellentételezéseként minél inkább a másikra kellene figyelniük, annál inkább önmagukra kell: az egyre több labdával való játék egyre nagyobb koncentrációt igényel.
Vági így cserélte le a harc súlyos fizikalitását légies metafizikára – amelynek külön érdeme, hogy se izgalomban, látványban meg aztán főleg nem marad el.
A My Land lenyűgöző darab, olyan előadó-művészeti csúcsteljesítmény, amellyel büszkén ott vagyunk a világ élvonalában.
Fringe fesztivál
A Recirquel Párizs éjjel című produkciójával komoly szakmai és közönségsikert ért el 2017-ben az Edinburgh Fringe fesztiválon, sorra kapta az ötcsillagos kritikákat; Sharon Burgess, a Fringe igazgatóságának tagja az előadó-művészet csúcsteljesítményeként jellemezte, amely szerinte a legjobb új cirkuszi előadások között van, amelyet valaha a fesztiválon látott. A tavalyi átütő sikernek köszönhetően a Recirquel idén is meghívást kapott a fesztiválra, ahová egy teljesen új, a táncművészetet a színházzal és a cirkuszművészettel ötvöző produkciót visz a magyar társulat. A Vági Bence által rendezett, hét világklasszis ukrán artistát felvonultató My Land című előadást összesen 23 alkalommal mutatják be augusztus 1. és 28. között a Fringe-en, a magyarországi premier pedig október 16-án lesz a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon.