Az Álom hava a XVII. század végi, török dúlta Bácskában játszódik, amelyben a török fogságból megszökött szereplők a mindent elsöprő pusztítás után igyekeznek újjáépíteni otthonukat és civilizációjukat. A bujdosók a romjaiban is monumentális aracsi pusztatemplom falai közé érkeznek, ahol az ősök szellemeivel is találkoznak. A filmet különböző délvidéki helyszíneken forgatták.
– Mindig meglep, ha ez a film bekerül a fesztiváli műsorokba. Az meg különösen, ha bejut egy nyugati fesztiválra, mert eddig minden európai fesztivál elutasította – mondta kérdésünkre Bicskei Zoltán rendező, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, aki éppen egy új kisjátékfilmet készít a pusztán. A magyarkanizsai születésű rendező nem csodálkozik azon, hogy filmjét kevés fesztiválra fogadják be, mivel az Álom hava beküldött reklámja eleve azzal kezdődik, hogy: Isten van. A Lélek örök, a Szellem végtelen. Ez a megfogalmazás pedig finoman szólva nem a kortárs nyugat-európai filmek szellemi fősodrához tartozik.
– A fesztiválok ma végképp kirakatokká váltak, a kereskedők formálják őket, így magától értetődő, ha egy ilyen jellegű filmet kivetnek maguk közül. Valószínűleg véletlen, hogy Madridban bekerült, vagy még akadt egy másképp látó kurátor is – véli a rendező.
Az Álom havának a létküzdelmen kívül rengeteg szimbolikus olvasata is van, hiszen Bicskei Zoltán sokszor tabuként kezelt őstörténeti vonatkozásokat is belefoglalt a filmjébe: beépítette a magyar hagyományok olyan részét is, amelyek még sosem szerepeltek játékfilmben, mint például a táltosok világát, de kerülve a ,,hamis romantizálást”, és Atilla hun király is első ízben jelenik meg magyar filmvásznon. Arra voltunk kíváncsiak, hogy miért nevezi ezeket tabunak.
– Pont azért, amiért ma felforrósodni látszik a kulturális közélet Magyarországon. Mindazért, amit valójában évszázadokon keresztül nem lehetett kimondani és megbeszélni. A magyar szellemiséget és hagyományt, azaz a magyarok önazonosságát a mindenkori gyarmatosítók megpróbálták elnyomni, megsemmisíteni. A mai embereik is ezt teszik folyamatosan. Szellemi háború van, és most vizsgáznak a magyar intézmények abból, hogy mit is támogatnak, milyen szellemiséggel élnek – fejtette ki Bicskei Zoltán.
A rendező azt is elárulta, hogy miért ezt a szokatlan időszakot, a XVII. század végét választotta a film történetének idejéül: – A XVII. század végén az egész Délvidék területén a leírások szerint mindössze pár tucatnyi ember lézengett. Minden kiürült, megsemmisült. A film elején nem tudni, hogy egy civilizáció pusztulása vagy más miatt vándorolnak a nagy pusztaságon az emberek. Később jövünk rá, hogy konkrét történelmi helyzetben vagyunk. Mert a mindenkori újrakezdés érdekelt, és ehhez sok mindent kellett összegezni.
Ahhoz, hogy előre lássunk, vissza is kell tekintenünk. A horizonttal kettészelt pusztaságban, szerelmetes földrajzomban mindez transzparens módon megmutatkozik – summázta elképzelését a rendező.
Az Álom hava előbb a Média mecenatúra program támogatásával készült el kétrészes tévéfilmként, majd magyar–szerb koprodukcióban forgattak belőle játékfilmet. – Mindössze 13 perccel hosszabb a moziváltozat, dramaturgiai szempontból csak egy felvezető rész, az öreg táltos első jelenete hiányzik. Más jeleneteket kicsit rövidítettem, de tartalmi, lényegi dolgok nem változtak. A mozi nagy vászna és a hosszabb balladai időtartam jobban illik a puszta nagy pódiumán kibontakozó filmhez, mint a tévé kis képernyője – világított rá az alkotó a részletekre.
A filmet először 2017 tavaszán mutatták be a Délvidéken vándormozimódszerrel, Magyarországon pedig az Art Mozi Egyesület mozijaiban és országszerte kultúrházakban vetítették Bicskei Zoltán filmjét.