– Hármas évfordulót ünnepel idén az együttes: ön a 60. évét tölti, az első albumuk harmincéves, és húsz éve dolgozik együtt a régi-új gitárosával. Egész évben turnéznak. Honnan, miből meríti és merítette mindehhez az erőt?
– Nincs különösebb titok vagy recept, egyszerűen szeretek zenélni. Jó érzés, hogy van egy zenekarom, ahol megvalósíthatom az ötleteimet és kiírhatom magamból a gondolataimat, az érzéseimet. És úgy gondolom, hogy ebben a nagyon furcsán alakuló világban szabad lehetek, amennyire ez lehetséges. Az pedig a végső nagy plusz az egészhez, hogy a szinte teljes médiakirekesztettség ellenére a dalaink sok emberhez eljutnak, akik szeretik-megértik őket.
– Az Ossian a Keresztút című lemezével lényegében az egyik legjobb albumával búcsúzott el a közönségtől, a csúcson. Miért döntött úgy, hogy újraalapítja a zenekart 1998-ban?
– A régi formációt kizárólag emberi tényezők miatt kellett befejezni, a zenével és szövegekkel soha semmi bajom nem volt, hiszen az összes szöveget és a zenék túlnyomó többségét is én írtam az 1986–94 közötti korszakban. Az akkori dalokat a mai napig vállalom, hiszen azok az akkori énem tükörképei, és szeretettel játszunk is belőlük a koncerteken. 1994 és ’98 között is éreztem a közönség részéről a folyamatos igényt az Ossian zenéjére, csak társakat kellett találnom az újrakezdéshez. Amikor az E-klub színpadán 1998 nyarán, négy év kihagyás után először énekeltem újra egy teljes Ossian-repertoárt, azt éreztem, hogy hazaérkeztem.
– Hogyan ismerte meg Rubcsics Richárdot, akivel már húsz éve zenélnek együtt? Két évtized közös munka jelzi, hogy jól megtalálták egymással a hangot. Hogyan működnek együtt?
– Rubcsics Richárd akkoriban a Seneca nevű progresszívrock-zenekarban gitározott, és nagyon tetszett a játéka, ezért megkerestem az ötlettel, és ő nyitott volt rá. A többi – ahogyan mondani szokás – már történelem. A hihetetlen technikai tudása már a közös munkánk kezdetén is megvolt, ehhez társult az elmúlt évek folyamán egy nagyfokú zenei érettség és nyitottság. Életem egyik legjobb döntése volt a vele való zenélés.
– A Fémzenét, majd a Gyújtópontbant már Rubcsiccsal közösen adták ki. Majd jött 2001-ben a Titkos ünnep, amely egy kiforrt, egységes lemez volt, új hangzással. Ösztönösen jött ez az album, az új hangzás?
– Mint minden albumunkon, a Titkos ünnepen is nagyon sokat dolgoztunk, ennél a pontnál kezdett kialakulni a zenekar újkori zenei és szövegi világa. Az első két közös album az útkeresés jegyében zajlott.
– Az Ossiannak több mint százezer Facebook-követője van, az utóbbi négy lemezük, a Lélekerő, A fényárban és félhomályban, Az igazi Szabadság és a 30 év legszebb balladái album dupla platinalemez lett, az idén kiadott Nyitott szívvel válogatás is már platinalemez, ennek ellenére a Petőfi rádióban a Mostszól.hu adatai szerint 2013 óta csak 15-ször játszottak Ossian-dalt. Mit gondol, miért rekesztették ki a rockzenét a rádiókból, és a közönségsiker ellenére miért nem játsszák önöket ennek megfelelően?
– A felsoroltakon kívül van még két aranylemezünk, az Az lesz a győztes és a Tűz jegyében című albumok, valamint platinalemez lett anno az Örök tűz és a Lélek hangja című akusztikus-szimfonikus lemezünk is. De a média világában ez semmit nem számít, mert nem vagyunk benne a „bűvös körben”. Ezt nem kívánnám részletesebben magyarázni, aki képben van, ebből is tökéletesen érti, aki meg nem, annak hiába magyaráznám a helyzetet.
– Közrejátszhat ebben az, hogy sohasem rejtette véka alá konzervatív nézeteit? A színpadon sokszor lengeti a magyar zászlót, vagy elég, ha csak azokra a dalaikra gondolok, mint a Véren vett ország vagy a Trianon. Származott-e hátránya önnek vagy a zenekarnak valaha ebből? Hisz zenei körökben ma sem ajánlott ezeket az értékeket vallani.
– Sok hátrányom származott és származik belőle a mai napig is. Persze sosincs kimondva, hogy ezért vagyok-vagyunk bizonyos, jól behatárolható körök állandó céltáblái, de ez nyilvánvaló számomra.
,,Nincs különsebb titok, egyszerűen szeretek zenélni”
Fotó: Radó Norbert
– Harmincéves az első nagylemezük, az Acélszív. Ha jól tudom, ez volt Magyarország második heavy metal nagylemeze – az első a Pokolgépé. Könnyű volt tető alá hozni a Kádár-kor végén, vagy még működött bizonyos értelemben a cenzúra?
– Szerencsére semmilyen külsős nem próbált beleszólni a lemezünkbe. 1988-ban a régi rendszer már a végnapjait élte, és valamelyest enyhült a nyomás. Már nem volt az az iszonyú cirkusz, mint a régebbi rockzenekaroknál, ahol bizonyos szavakba kötöttek bele vagy komplett dalszövegeket írattak át a maguk szájíze szerint. Az első lemezünkre egyértelműen a koncerteken legjobban működő dalokat válogattuk össze, és az Acélszív cím is egyből adta magát.
– És hogyan született az Acélszív című dal?
– Közvetlenül azután írtam meg, miután eldöntöttem, hogy végre saját magam alapítok zenekart, a saját elképzeléseim szerint. Ez volt a legelső Ossian-dal, amit mindig játszottunk és játszani is fogunk a koncertjeinken.
– Melyik dalukat énekli legszívesebben koncerten?
– A turnéprogramok úgy vannak kialakítva, hogy csupa olyan szám legyen bennük, amit mi is és a közönség is szeret, és hála istennek jó sok ilyen van. Azt az egy dalt, amit nem kedvelek az egészen korai időkből, nem játsszuk.
– Aki jár a koncertjeikre, az tapasztalhatja, hogy nem váltak nosztalgia-zenekarrá, hiszen nemcsak középkorúakat, hanem rengeteg fiatalt lehet ott látni.
– Úgy vélem, hogy mivel egyetemes emberi érzésekről szólnak a szövegeim, ezért életkortól függetlenül sokan tudnak velük azonosulni. Szeretetről, szerelemről, útkeresésről, csalódásokról szólnak a dalok, és – bár nem a legvidámabbak – mindig hordoznak reményt, és erőt adnak.
– Milyen műsorral készülnek a Barba Negra-beli, szeptember 15-i koncertjükre? Úgy hallottam, hogy nem a hagyományos nyári repertoárt adják elő.
– Egy hosszabb program lesz, a zenekar legsikeresebb számai mellett lesznek benne egészen ritkán játszott dalok is. Ahogy a nyár elején a Pokolgép jubileumi koncertjén, ahová mint alapító-dalszerzőt hívtak meg, most is azt szeretném, hogy egy csodálatos kis időutazás legyen ez az este, ahol az én korosztályom – velem együtt – újra húszévesnek érezze magát, a fiatalabbak pedig velünk együtt ünnepeljenek.
– Egy idei interjújában elárulta, hogy készül az új Ossian-lemez, amely ,,harapósabb” lesz, mint a legutóbbi. Mit lehet tudni az új albumról?
– A dalok már készen vannak, és folyamatosan, több részletben rögzítjük őket. Ez a módszer azért jobb, mint az egyszeri, folyamatos felvétel, mert jóval több időnk van csiszolgatni a témákat. Igyekszünk a maximumot kihozni az anyagból. Nagyon szeretjük az új dalokat, és optimisták vagyunk velük kapcsolatban.
