A múlt év végén jutott a Szolnoki Szigligeti Színház tudomására, hogy egy államháztartási törvény értelmében azok a közintézmények, amelyekben száz fő alatt van a közalkalmazottak száma, nem folytathatnak önálló gazdasági tevékenységet. A szolnoki intézmény is dönteni kényszerült, és a fenntartójukkal együtt úgy határoztak, hogy „átalakulnak”. „Kilencven nap alatt olyan hatalmas munkát végeztünk az erre összeállt csapattal, hogy végül sikerrel jártunk, s a munkatársaink sem érezték a hátrányait ennek a folyamatnak” – idézte fel Balázs Péter színész-rendező-színházigazgató, aki az átalakulás mellett előadásokat emelt ki a 2015-ös naptári év fontos színházi eseményeiből: „Régen szerettem volna bemutatni valamit Anton Csehovtól, most sikerült a Cseresznyéskertet, de volt az Irma, te édes, a Csongor és Tünde vagy A boldog című kortárs mű, amelyet a Szín-Mű-Helyben játszottunk. Ugyanitt rendeztük a Könyvtári capricciót, főként női színészek szereplésével. A városi rendezvényekben is részt vettünk, a színház örömmel vállalta magára a nemzeti ünnepeket megjelenítő estéket, melyeket behoztunk a színházba. Jövőre az ’56-os események 60. évfordulója lesz, erre már most megkezdtük az előkészületeket. Szeptemberben mutattuk be A nagymamát (Csiky Gergelytől), s mivel jó néhány idős színészünktől meg kellett válnunk az utóbbi időben, Almási Évát – régi színésztársamat – vettem rá, hogy játssza el a főszerepet. Aztán jött A padlás és A makrancos hölgy, következik januárban A denevér, utána bemutatjuk a Hello, Dolly! című musicalt, végül pedig Jaroslav Hasek műve, a Svejk, a derék katona zárja az évadot. A kisszínházban pedig most kezdtünk el egy kísérletet, a babaszínházat. Kiemelném még az Ádámok és Évák ünnepét, amelyet néhány évvel ezelőtt indítottam útjára, s amelyet azóta több helyen is átvettek a színházak. Legutóbb a Szentírást javasoltam a diákoknak feldolgozásra.”
Az igazgató szerint idén is sikerült közönségbarát műsortervet összeállítani, ami azért is fontos szempont, mert egy régió nagyvárosának, ahol csak egy színház van, olyan repertoárt kell kínálnia, amely ehhez az eklektikus közönséghez illő. „Mindenki egy kicsit mást vár a színháztól, s felméréseink mutatják, hogy a 13 000 bérletesünk megoszlik ízlés tekintetében. Olyan színészcsapat várja az érdeklődőket, amely képességeit tekintve a magyar színésztársadalom krémjéhez sorolható: 10-12 olyan művészünk van, aki az ország bármelyik színházában, együtt és külön-külön is kiemelkedő lenne. Rájuk építettem a színházat, azt szerettem volna, hogy ezek a – tehetségüket korábban is magukban hordozó – színművészek olyan közegbe kerüljenek, amelyben minden lehetőségük megvan arra, hogy tovább fejlődjenek. Évente hat bérletes előadást mutat be a színház. A Szolnoki Szimfonikus Zenekarból verbuválódott egy olyan különítmény, amely a színházi munkát is segíteni tudja, Izaki Maszahiro japán karmester vezetésével. A színház zenei vezetője Rácz Márton lett, s közösen alakítottuk ki azt a gyakorlatot, hogy ne vendégelőadásokat hívjunk, ha operettet szeretnénk, hanem neves művészeket szerződtessünk, akár egy előadásra is, a mi képzett művészeink mellé, s olyan előadásokat hozzunk létre, amelyekben csak élőzene van” – méltatta a társulatot a vezető. Műfajilag is változatos a kínálat: bemutatnak egy nagyoperettet, egy zenés vígjátékot, egy vígjátékot, egy drámát, egy vegyes műfajú színművet… muzsikából, szórakozásból és drámai, gondolkodásra serkentő darabokból tevődik össze a műsor.
„Most éppen van egy megtisztelő felkérésünk az egyik nagyoperettel kapcsolatban: Ravennában, az Alighieri Színházban rendeznek októberben egy fesztivált, amelyre meghívást kaptunk A denevérrel. Szinetár Miklós fogja rendezni, 2016. január 22-én lesz a bemutatója” – tájékoztatott.
Balázs Pétert a rendezői munkájáról is kérdeztük. Nemrég Shakespeare A makrancos hölgy című vígjátékát állította színpadra: „Korábbi élményeim ezzel a darabbal kapcsolatban nagyjából egysíkúak: van egy makrancos, kócos, de szép nő, és annak egy még gyönyörűbb húga, aki viszont csak akkor mehet férjhez, ha a nagyobbik elkel. Viszont őt senki nem akarja elvenni a természete miatt, és ezért az utálat hangján beszélnek róla… De kicsodák? Egy hatvanéves öregember, aki a szomszédban lakik, meg egy másik szélütött – és egyszer csak jön egy olyan ember, Petruchio szerepében, akinek az apja meghalt, tele van pénzzel, és feleséget szeretne magának. Ez azért eléggé furcsa helyzet, nemde? Ő olyan nőt keres, gondoltam én, aki neki megfelelő, aki nem olyan, mint a többi. És Kata azért utasítja el az összes kérőjét, mert ő is valakit keres… Az ő vágyuk: megküzdeni a szerelemért. Én azt mondtam, hogy nem a nőben kell keresni a hibát, hanem ha hibát keresünk, először nézzünk mi, férfiak, magunkba, és tegyük fel a kérdést, hogy miért lett bizalmatlan a másik fél. Gondoljunk csak Platón androgünelméletére – nagy erőt adhat az embernek, ha valóban rátalál a társára.”
A színészként is elismert intézményvezető egy veszprémi alakítását emelte ki mint saját legkedvesebb szerepét Száraz György Királycsel című darabjában. A dráma Zsigmond királyról szólt, akit becsuktak a visegrádi lakótoronyba egészen addig, amíg az akkori politikai helyzet nem alakult úgy, hogy király lett. Ez nagyon utalt az akkori időszak hangulatára, és csakhamar le is vették a műsorról. Mint mondta, akkor, a főiskola elvégzése után sokat jelentett neki, hogy kapott egy olyan szerepet, ami több volt annál, hogy Balázs Peti felveszi a jelmezt, és szerepel valamit.
A színház legközelebbi fontos eseménye a szokásos szilveszteri gála lesz, amelyet a képernyőkön is követhetnek a nézők. 29-én felveszi a tévé a műsort, amelyben körülbelül száz vendég lesz a színpadon, köztük olyan operettművészek is, akik egy generációval hamarabb voltak sztárok, mint Szolnoki Tibor, Zsadon Andrea vagy Kalocsai Zsuzsa – megtartják azokat az erényeket, amelyekért szeretik ezt a műsort szerte a világon.
