Érdemes megnézni a blogot is, semmit nem von le a jelen munka értékéből az, hogy nagy vonalakban a koncepció, sőt néha a képi kivitelezés is sok hasonlóságot mutat. „Arcok, emberek, történetek. Életek, pillanatok, álmok, vágyak, olykor tragédiák. Budapest pont olyan színes, mint a lakói és a vendégei – az emberek, akik visszatérnek a helyekre, ahol már annyiszor jártak, és amiket az emlékezetükbe véstek. Tégy te is így: meséld el, mit szeretsz a városban, mi a te helyed és a történeted” – olvasható a Katalógus közösségi oldalán.
Fontos még idéznem a könyv hátlapjáról két mondatot, amely a misszió és a könyvbeli megvalósulás közötti viszonyt is megmutatja: „A projekt elsődleges célja, hogy portréfotókon, illetve a hozzájuk tartozó rövid interjúkon-történeteken keresztül megmutassa, milyen sokszínű, izgalmas hely is Budapest, és a legkülönfélébb arcokat megszólítva rajzoljon ki egy összetett, meghatározó képet, amelyben nemcsak a személyes vallomásoknak, hanem a helyszínekhez köthető apró sztoriknak, épületek történetének, vagy akár egy fontosnak tartott ügy céljának, sorsának is helye van. Az elmúlt bő három év több mint hatszáz portréjából válogatva állt össze a százötven arcot bemutató kötet.”
A honlap és a könyv anyagát ismerve és összevetve el kell mondanunk, hogy tisztában vagyunk vele, milyen irtózatosan nagy munka lehetett a hatszáz képből, portréből százötvenet kiválasztani. Éppen ezért dicséret illeti a szerző mellett a könyv szerkesztőjét, Magyarósi Gizellát is. Mégis/Ezzel együtt azt is el lehet mondani, hogy a válogatás teljes lett, a honlap anyaga nem nagyon sínylette meg a könyvre szűkített keresztmetszetet.
A gyönyörű kivitelezésű, igényes könyvtárgyként is élvezhető kötet kétnyelvű, és Budára meg Pestre osztva, ábécésorrendben mutatja be a kötet szereplőit, akik amellett, hogy modellt álltak Szöllősi Mátyásnak, mindig mondanak is néhány szót magukról, illetve a városhoz fűződő viszonyukról. Bár az ilyen jellegű kiadványokkal kapcsolatban kissé elcsépelt frázis a „kaleidoszkóp” szó emlegetése, a recenzens e helyen nem tehet mást, mint hogy szintén kijelenti: a százötven ember fotóiból és személyes beszámolóiból, kitárulkozásából, olykor áttételes beszédmódjából kaleidoszkópszerűen rajzolódik ki a város, amelyik – amúgy – mind filozófiai, mind emberi léptékű szempontból mérve felfoghatatlan, vagyis csak részleteiben felfogható. Így viszont egy pillanatra belesajdulhat az olvasóba, megérezheti, hogy mit is jelent tulajdonképpen az, amit úgy hívunk: Budapest. Érdekes módon lineárisan és összevissza olvasva egyaránt meglesz ez az élmény.
A fotók minőségéhez és művészi kivitelezéséhez kétség sem fér, és hogyha valaki azt kérdezné, miért érdemes megszerezni a könyvet, mikor az anyag (ráadásul a bővített anyag) úgyis elérhető az interneten, a Katalógus közösségi oldalán, akkor csak azt tudom mondani, hogy könyvben egészen másképp működik az egész, van lezárt térfogata, térélmény, tapintás, illat, szépség, szóval mindaz, amit szeretünk egy könyvben – és hát kirajzolódik belőle a Város.
Szöllősi Mátyás: Budapest Katalógus. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2017.