„Nem lehet-é ismét egy új / Népáradás e földön?” A kétségek közt őrlődő, sebzett költő időnként jövőbelátó módon érzékelte kora és a világ alakulását. Aggodalmai a legtöbb esetben valóra váltak, erről tanúskodik a XX. és a XXI. század is. De nemcsak a külső folyamatokat, hanem a lelki rezdüléseket is igen jól megérezte, hiszen Arany János szorongása, kétségei, félelmei a mi szorongásunkkal, kétségeinkkel és félelmeinkkel rezonálnak, ráadásul mindezek tiszta, modern magyar nyelven. Arany János üzenetei címmel nyílt kültéri kiállítás hétfőn a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházának kerítésén. A pannók Arany-idézeteit egy sötétebb hangulatú fényképsorozat illusztrálja.
Az idézeteket nagyon jól kiválogatták, felkerült egy olyan örök érvényű is, amelyet a saját bőrünkön többször is megtapasztaltunk a múlt században: „A világot Értekezlet igazgatja: s az erősebb, ha mi csínyt tesz, összeűl és – helybe hagyja.” Arany eredendő érzékenysége, magánéleti tragédiái és a magyar nemzetet ért sorscsapások is mélyítették benne a hazája és az emberi jövő iránt érzett aggodalmat.
A fogyasztói társadalom zombivá váló rémképe is megjelenik a Kertben című versében: „Közönyös a világ… az ember / Önző, falékony húsdarab, / Mikép a hernyó, telhetetlen, / Mindég előre mász s – harap.”
– A zseni titkát nehéz megfejteni, de annyit tudunk, hogy csodagyermek volt, mozarti memóriával – mondta kérdésünkre Szörényi László Széchenyi-díjas irodalomtörténész a kiállítás megnyitóján. Arany mindent olvasó volt, a juhtenyésztési szakkönyvektől a régi kalendáriumokig mindent kézbe vett. Ráadásul rengeteg nyelven megtanult beszélni, még perzsául is.
– Költőként párját ritkítja az egész világirodalomban, hiszen az egyik legnehezebb nyelvezetű görög költő, Arisztophanész mind a tizenegy drámáját lefordította – folytatta Szörényi. Az irodalomtörténész fájlalja, hogy a költőnek sok kézirata elpusztult a második világháborúban, amikor egy angol katonai repülőgép lebombázta a Ménesi úti Voinovich-villát, amelyben a volt akadémiai főtitkár Arany László özvegyével élt együtt, és ott őrizték a hagyatékot.
– Öregkorában már kínai verseket is fordított. Arany úgy volt egészen mélyen magyar és a nemzet sorsával azonosuló, a nemzethalál miatt aggódó, a kipusztulásunktól tartó hazafi, hogy közben a legmagasabb szinten társalgott a múzsákkal nyolc nyelven.
Aki Magyarországon költő akar lenni, az átesik ezen az Arany-betegségen, annak Aranyt magáévá kell tenni, ,,meg kell ennie” – mondta Szörényi László.
A kiállítás jövő áprilisig látható.