Pataki Éva a korábban megjelent, Nőből is megárt a nagymama című, nagy sikerű fejlődésregényéből Tordai Teri kérésére írt színpadi változatot, amelyben érzékenységgel és humorral boncolgatja a családi kapcsolatok rejtelmeit. Ezt vitte színre Nőkből is megárt… címmel a Bethlen Téri Színház Cseh Judit rendezésében, Tordai Teri és Horváth Lili főszereplésével.
A Nőkből is megárt… kapcsán Cseh Judit rendező elmondta, hogy számára a legnagyobb örömöt ebben a munkában az alkotók különleges személye jelenti. Mint kifejtette, Tordai Terivel és Horváth Lilivel igazi boldogság együtt dolgozni, és hogy ebben Pataki Éva és Mészáros Márta filmrendező mentorként is segít, az külön megtiszteltetés. A rendező először a színpadi művel találkozott, csak később olvasta a regényt. – A szöveg nagyon mai, rólunk szól, arról, hogy most, 2017-ben hogyan éljük meg a változásokat a családon belüli szerepkörökben – árulta el Cseh Judit, aki szerint az előadásban mindenki talál majd olyan pillanatot, amelyikben magára ismerhet és elmosolyodhat.
A Nőkből is megárt… előadásban a családi történetet az anya szemszögéből ismerjük meg, aki egyszer csak arra ébred, hogy a társadalom szemében megöregedett, de belül egyáltalán nem érzi így. Pataki Éva szavait idézve: „Mert az ember kívülről ugyan öregszik, de van egy belső mag, az én, ami szabadon kószál, a testtől függetlenül.” Az anya karakterét kezdetben különcnek és furcsának érezhetjük, a darab azonban a jellegzetes élethelyzeteket megmutató jelenetek egymásutánjában a jellemformáló okokat is láttatja, egyre mélyebb lélektani mozgatórugókat értet meg.
A Nőből is megárt… a Találkozások sorozat negyedik bemutatója. A Bethlen Téri Színház és a Manna ugyanis két éve indította útjára tehetséggondozó programját, ahol fiatal, pályakezdő rendezők mutathatnak be kétszereplős darabokat, maguk mellé pedig egy tapasztalt rendezőt választhatnak mentornak. A pályázat során fontos kritérium volt továbbá, hogy a két szereplő közt generációnyi korkülönbség legyen, hiszen a program célja többek között a korosztályok, tapasztalatok találkozása. Ez a célkitűzés különösen nagy sikerrel valósult meg mind színésztechnikai, mind tematikus értelemben.
A két színésznő különböző, ám egymással összhangban álló játéka változatosságával gyönyörködtette a nézőt, ugyanakkor a rendezés képes volt a különböző színészi energiák és stílusok összehangolására, a harmóniateremtésre. Ebből a kettős dialektikából (a valóságban és a darabban alakított karakterek szintjén) születik meg az előadás dinamikája, feszültsége és végső soron tanulsága is. Megnézését mindkét korosztálynak ajánlom, a fiatal felnőtteknek és a nagymamakorúaknak is, a darab ugyanis görbe tükröt tart az anya-lánya viszony olykor szép, olykor ambivalens élethelyzetei elé, a lélektani tükröződésekben pedig bizonyára minden nézőnek jut legalább egy-egy csillanás, amely felismerést, megvilágosodást hozhat, illetve segít jobban megismerni egy olyan korosztályt, amellyel sokszor méltatlanul keveset foglalkozunk.