Igazi klasszikusokkal készül őszi évadára a Térszínház: október végén, 26-án és 27-én Szophoklész Antigonéját viszik színre, Moliére Tartuffe-jét pedig november 9-én és 10-én adják elő a Szentlélek téri Zichy-kastélyban.
De a huszadik század is terítékre kerül, méghozzá egy olyan darab által, amely a kárpátaljai magyarságot sújtó ukrán, kisebbségellenes oktatási törvény miatt nagyon is időszerű: Páskándi Géza A vigéc – zord bohózat két részben című darabját. Az erdélyi író bohózatát november 24-én adják elő a fővárosban, majd tiszazugi turnéra indulnak: 25-én Öcsödön, 26-án pedig Tiszaföldváron lehet majd látni.
A vigécben Páskándi Géza a nemzeti megmaradásunkról, hagyományaink, értékeink megőrzéséről szól. Az „abszurdoid” darab egy töredékes család – a korosodó házaspár és egy szem leányuk – körül forog. Hétköznapi életüket feje tetejére állítja egy jövevény kereskedelmi utazó, a háztartási gépekkel házaló vigéc.
– Ez a törpe, zsugorított Mefisztó a jobb élet reményéért cserébe nagy árat kér tőlük: anyanyelvük, történelmük, kultúrájuk elfelejtését – mondta lapunknak Bucz Hunor, a Térszínház igazgatója, aki úgy véli: az író gyötrelmesen éli meg művében a magyarság fenyegetettségét, de van benne annyi kurázsi, hogy a magyar dal hősét kövesse, hiszen amikor már a halál fiává válik, mégis ránk nevet. A bohózat szemléletét hitvitázó drámáink élessége és a székely viccek akasztófahumora jellemzi, időszerűsége aligha kétséges, hiszen ízig-vérig mai, és sokat merít a commedia dell’arte hagyományaiból.