Demeter Szilárd író, rockzenész, politikai elemző nem ismeretlen szereplője a magyar irodalmi életnek. A filozófus végzettségű szerző számos kötetet jegyez (Tempetőfi naplója, Mondolat, Egérfelügyelő, Lüdércnyomás), és legújabb könyvével, a különös című Kéket kékért kötettel betetőzi eddigi munkásságát.
Idézem a könyv fülszövegét: „Demeter Szilárd Bodor Ádám és Gabriel García Márquez világához közel álló regénye az 1989-es romániai forradalom idején játszódik egy, a hegyek között fekvő kisváros fojtott levegőjű, de a diktatúrán belül is saját törvényei szerint működő világában. A mágikus realizmus kellékei mellett megtalálható benne a humor, a dráma és az ógörög filozófia néhány alaptétele, amely a meghökkentő látszat ellenére szervesen beleolvad a műbe – és mindezeken a rétegeken keresztül úgy törik meg az ábrázolt élet, mint a sarki fény a Hargita csúcsain.”
A gyönyörű kivitelű könyv hátsó borítóján a regény első mondata szerepel („Először és utoljára azon a télen láttak sarki fényeket a Hargita lábánál élő székelyek”), és Gabriel García Márquez óta tudjuk, milyen jelentősége van az első mondatnak. Szerinte ugyanis „az első mondat afféle laboratórium lehet, amely már meghatározza a stílus, a szerkezet sok elemét, sőt még a könyv hosszát is”. Demeter Szilárd első mondata ilyen mondat, benne van mindaz, amit a fülszövegben olvashatunk a könyvről, és a szöveg egyáltalán nem hazudtolja meg a nagyszerű ígéretet.
A kötet cselekménye meglehetősen bonyolult, enyhén novellisztikus hatású szövegek követik egymást, azaz olyan írások, amelyek a regény tartószerkezete nélkül is tökéletesen megállnák a helyüket önálló egységként. Igen sok és különleges nevű (Pufarin, Egyszemjankó, Félszemű Dzsó, a Gitárkirály, Kazi, Orrbelefütty, Csürkeláb stb. – amely nevek arra utalnak az erdélyi irodalomban jártas olvasónak, hogy a szerző előszeretettel forgatta P. Lengyel József műveit, köztük a Bagolyvár című regényt) szereplő viszonyaiból és a velük megesett, hol mulatságos, hol elborzasztóan és boszorkányosan érthetetlen, hol csak egyszerűen a végletekig lecsupaszított módon kegyetlen eseményekből áll össze a cselekmény, amely végül az 1989-es romániai, decemberi eseményekben csúcsosodik ki, illetve a fővárosban és a nagyvárosokban történő eseményeknek a székelyföldi szűkebb régióban megvalósuló lecsapódása kap irodalmi formát.
A Kéket kékért cím Mózes II. könyvének egyik passzusára utal, amely így hangzik: „De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért. Égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.” A fenti idézetből kirajzolódó kegyetlen világ és világnézet szinte természetesnek hat ezeknek a sokat szenvedett, nehezen élő és ennek ellenére a sorssal mindig szembefeszülő embereknek a természetében, és ez a kegyetlenség átsugárzik mágikus realizmuson, nagyszerű humoron, élőbeszédszerű, nagylélegzetű mondatokkal operáló elbeszéléstechnikán, de még az ókori filozófia tételein is. (A könyv – egyik – főhőse ugyanis, a kisgyerek Egyszemjankó, orvos édesapjával a hegyre költözik/menekül, és apja a kezdetektől ezeket a műveket plántálja a fia fejébe, olyannyira sikeresen, hogy a kisfiú sokáig csak preszókratikus filozófusoktól származó mondatokban beszél.)
A szívem csücske, a mágikus realizmus ilyen formában jelenik meg például: „A földből kinőtt emberek háza táján sohasem egyenesedik ki a fű, mondta a néptanács elnöke másnap (…) Apjuk kínjában körbecsúszta hason a házat, míg magját a földbe tudta ereszteni, aztán medvebőr alatt erjedtek a gyerekek, emlékezett a néptanácselnök, mint ki szemtanúja volt az eseményeknek, pedig nyilvánvalóan hazudott, azt még a megyei párttitkár is hallotta, hogy lólábú asszony gyermekei a földből kinőtt fiúk.” A székelységet jellemző humor, mondavilág, titokzatosság, túlélési erő és lendület úgy üt át a könyv lapjain, ahogy a mindezzel semmit kezdeni nem képes román államhatalmon is átütött, és jó értelemben véve gyomorszájon vágja az olvasót.
Azt az olvasót, aki a kötet függelékében közreadott végszótárban kis, szellemes történetek formájában találja meg a könyvben előforduló idegen és jövevényszavak feloldását, és ezekből tulajdonképpen egy új kötet kerekedik ki: egyszerre regény és novellák gyűjteménye tehát a könyv, és borzongatóan működik.
Demeter Szilárd: Kéket kékért. Irodalmi Jelen Könyvek, Budapest, 2017.
