A 2010 utáni Orbán-kormányok kultúrpolitikájáról szóló kerekasztal-beszélgetésen nem esett szó arról a kulturális vitáról, amelyet lapunkban Szakács Árpád újságíró kezdeményezett. A résztvevők mindannyian egyetértettek abban, hogy a taorendszer rossz, ezért meg kell változtatni; hogy az értékeket nem szabad politikai alapon megítélni és ez alapján osztani a támogatást, viszont a globális kultúrharc felértékeli a magyar kultúra szerepét, amelyet egyre jobban kell támogatni.
Abban is konszenzus volt, hogy a kultúrát pedig minél szélesebb réteghez kell eljuttatni, és hogy fontos a magánmecenatúra, de lényegében nincs.
2010 és 2012 között töltötte be a kultúráért felelős államtitkári posztot Szőcs Géza miniszterelnöki főtanácsadó, aki szerint a magyar kulturális intézményrendszer „hibrid helyzetbe” került a rendszerváltás után, mivel korábban a pártállam finanszírozta a kultúrát, és ezért el is várta cserében a propagandát, viszont a nyugati piaci modellben a kultúra csak árucikk és semmi több, amiért nem jár külön apanázs.
2010-ben azt tapasztalta, hogy miközben az állam szerette volna finanszírozni a kultúrpolitikát, nem úgy volt rá képes, ahogy azt a kulturális élet szereplői elvárták volna, a kultúra pénzhiányos terület volt, hiszen onnan vonták el a legtöbb forrást, mondván, nem kórház, nem fog összeomlani.
Mint mondta, a szellemi élet egyre megosztottabb lett, és jeles politikusok részéről is felmerült a kultúrkampf ötlete, de megszorításokkor ez eleve nem tűnt jó ötletnek, igaz, ő maga nem is szorgalmazott ilyesmit – viszont, hogy pontosan mit ért kultúrkampf alatt, arra már nem tért ki.
– A nagypolitika levonta azt a helytelen következtetést, hogy a kulturális beruházásokkal nem lehet választást nyerni – mondta Szőcs, bár azóta több presztízsberuházás jelzi, hogy ez igenis számít.
L. Simon László országgyűlési képviselő, 2012-ben és 2013-ban regnáló államtitkár hosszan beszélt arról, hogy a konzervativizmus nem jelent hagyományos kultúrafelfogást, hiszen ő és elődje is avantgárd költők. Voltak elképzelései, amelyek nem valósultak meg, rá-adásul 2010-ben a költségvetési helyzet sem volt megfelelő, és sokféle lobbival, igénnyel és elvárással szembesült. Úgy véli, a magánmecenatúra 1990 óta nem erősödött meg a kultúrában, ráadásul a taorendszer bevezetése még vissza is szorította ezt.
– Üzletembereknek nem tudtam elmagyarázni, hogy az állam által átengedett adó nem a saját pénzük, ez nem magánmecenatúra – mondta L. Simon László.
Prőhle Gergely izgalmasabb témára váltott: milyen viszonyban van a kulturális ízlés és a politikai meggyőződés? – Az értékes művek nyilvánosságát támogatni kell, ez rendkívül fontos a mai kultúrharcos időkben is: nem teheti meg egy kultúrpolitikus, hogy csak a saját ízlését érvényesítse a támogatáspolitikában, nem engedhet szűk csoportérdekek nyomásának – jelentette ki erre L. Simon.

Szőcs Géza, Prőhle Gergely, L. Simon László, Hoppál Péter és Fekete Péter a nyilvános tanácskozáson
Fotó: MTI/Soós Lajos
Szőcs Géza ekkor felidézte, hogy amikor politikai szerepet vállalt, rögtön ellenségként tekintettek rá az írótársadalomban. Szerinte az egyik oldal úgy érzi, hogy túlfinanszírozott, a másik meg azt, hogy ennek az ellenkezője az igaz: „a magyar liberálisokkal és a nemzetiekkel az a baj, hogy a liberális nem adná az életét azért, hogy a másik elmondhassa a tőle nagyon különböző véleményét, a nemzetben gondolkodók pedig nem tartják magyarnak azt, akik másképpen gondolkodnak, mint ők”.
Hoppál Péter leköszönt államtitkár úgy látja, hogy 2014-ig az ország gazdasági helyzete stabilizálódott, de a költségvetés tervezése a kultúrpolitikában még óvatos volt. Ugyanakkor 2014-től a jövő érdekében erőn felüli vállalásokat tett a kormány, hogy a társadalmi immunrendszer erősödjön, hogy a globális kultúrharc és migráció ne sodorjon el minket.
– Van a hazai kulturális kötélhúzás és van a globális kultúrharc, amelyben vesztésre állunk. (…) A történelem során azt láttuk, hogy az alacsonyabb szintű kultúra mindig felfalta a magasabb rendűt – mutatott rá Hoppál Péter. Az előző kérdéshez pedig hozzáfűzte, hogy „a kvalitásokat megítélni politikusként maximum a diktatúrában lehet”. Szóba került az ő államtitkári tevékenységéhez köthető kulturális alapellátás is, amelynek az a lényege, hogy minden társadalmi réteghez el kell juttatni a kultúrát.
– Nem igaz, hogy teljesen mindegy, mi van vidéken, hisz úgysem lesz belőle semmi, mert ha lemondunk a szegényebbekről vagy a cigányságról, akkor a jövőnket éljük fel, mert az elefántcsonttorony egyre szűkül. Ki fogja Kányádi Sándort, Shakespeare-t vagy Bartókot érteni és hallgatni, olvasni és szeretni, továbbadni, ha nem emelünk fel mindenkit egy átlagos nívóra? – vetette fel Hoppál Péter.
Fekete Péter, a közelmúltban kinevezett kultúráért felelős államtitkár beszámolt angolszász és békéscsabai tapasztalatairól, és kijelentette, hogy tovább kívánja vinni, amit elődei elkezdtek: többek között az alapellátás programját. Szerinte a kulcsszó a nemzedékek közötti kommunikáció, mert meg kell értetünk magunkat azokkal a fiatal nemzedékekkel, akiknek át akarjuk adni a kultúránkat. Hoppál szerint az olyan népszerű programokkal, mint a Fölszállott a páva, vissza lehet rántani Győzikétől és Fásytól a fiatalokat.
A jövőre nézve L. Simon László arra figyelmeztetett, hogy a legfontosabb az identitás, a kultúra, az, hogy miként maradunk meg; ezért fontos, hogy megértsük a fiatalokat és legyen közös nyelvünk velük, a Nemzeti alaptanterv átalakításának is erről kell szólnia.
Mint mondta, az irodalom komoly presztízsveszteségen van túl, azonban ha kurzusépítésről és a kultúra identitáserősítő erejéről van szó, meg kell látnunk az irodalmi életben végbement változásokat és reagálnunk kell azokra. Majd kijelentette, hogy Magyarországon igenis kurzus épül. Az viszont nem hangzott el, hogy milyen tartalommal töltenék meg ezt a kurzust.
Egyeztetés a bábszínházak vezetőivel
Az óvodás korosztály megszólításában számít a bábszínházak támogatására a kulturális államtitkárság, mert a kulturális értékek befogadását a legkisebb korban kell elkezdeni – mondta Fekete Péter pénteken Békéscsabán, ahol a XVII. Nemzetközi Bábfesztiválra érkezett bábos társulatok vezetőivel egyeztetett. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális ügyekért felelős államtitkára örömét fejezte ki, hogy a magyarországi bábszínházak igazgatói, képviselői összegyűltek Békéscsabán, hogy a szakmai vita során megtárgyalják a bábszínházak helyzetét, másrészt a kormányzat ez irányú stratégiáját és elvárásait. (MTI)