Kevés olyan könyvvel találkozni ma, mint Hegedűs István Örök és elpusztíthatatlan című szubjektív rocktörténete. Anno sok olyan kötet látott napvilágot együttesekről vagy előadókról, melyeket valamelyrészt újságcikkekből, kritikákból, mindenféle egykorú írásos dokumentumból szerkesztettek össze.
A rocktörténet jellegénél fogva töredékekből kibontakozó, ellentmondásos valami, egy-egy zenésznek vagy a rockszakma más szereplőjének egy-egy interjúban elhangzó gondolata élesebben világíthat meg folyamatokat, mintha kronológiai ábrákat és zenekari „családfákat” böngésznénk. Hegedűs István ízig-vérig szakmabeli, évtizedek óta ott van koncerteken, backstage-ekben, számos zenekar sajtósa és szervezője, nem mellesleg a Rockinform és a Magyar Nemzet munkatársa volt, de rádióműsort is szerkesztett.
Nyilván több ilyen kötet is kitelne azokból az interjúkból, amelyeket maga készített, de érdekes módon nem a beszélgetések és beszélgetőpartnerei személye köré szerkeszti a kötetet, hanem a saját visszaemlékezéseihez társít beszélgetéseket. Abszolút bennfentes, hiszen együtt „élt” zenekarokkal, osztozva sikerben és kudarcban. A két szerzői attitűd, az emlékező-sztorizó szakmabeli és a rockújságíró tökéletesen kiegészíti egymást. Így nem meglepő, hogy nemcsak mindenki által ismert zenészek, sőt nem is csak zenészek szólalnak meg, hanem szövegíró, menedzser, rádiós, kiadó, szerkesztő, klubalapító, művházvezető és rajongó is.
Vagyis itt – bármilyen fura ezt leírni – nem is a rockzenéről van szó, hanem a rockszakmának nevezett, végtelenül szerteágazó és nehezen átlátható, különös tüneményről, amit annak alfája és ómegája, a zenész úgysem lesz képes objektíve megfigyelni soha, hiszen mindig azon szorgoskodik nem szűnő buzgalommal, hogy egyáltalán legyen mit megfigyelni (alkalmasint unokáinknak is).
De ami alapvetően meghatározza a kötet hangulatát, az a jó zene végtelen szeretete, vagyis az alapállás sosem a kívülállóé, hanem mindig személyes élmény, koncert- és backstage-hangulat, arcba csapódó hajak, spontán koccintások, barátságok, adott esetben meglepő, megrendítő vagy vitára invitáló történetek, állítások végtelen sok aspektusból. Sok beszélgetés szól a hazai rock (még mindig) mostoha helyzetéről, joggal.
Meg kell érteni és föl kell tárni például, hogy milyen egészségtelen folyamatok húzódnak meg Németh Mónika „keménymagos” P. Mobil-rajongó szavai mögött: „Az egykori művházak megszűntek, átalakultak; manapság nem a zenén, a produkción, sokkal inkább a vendéglátáson van a hangsúly. A művelődési házak régen koncerteket rendeztek, a kocsmáknak ezzel szemben a jól fogyasztó közönség miatt van szükségük zenekarokra.”
De tanulságosak a boldogult ifjúkoromban sokat forgatott Metal Hammer (ma már HammerWorld) magazin egyik vezetője, az egyik igazi veterán, Cselőtei László gondolatai is: „Ez a furcsa, kicsit lenéző, a rockzenét cinkelő hozzáállás egyfajta imidzs, ami […] a netes médiában dolgozó újságírókat jellemzi. […] Ám azért létezik […] a csendes többség: ők a koncertjárók és az az értékekre fogékony közönség, amely elmegy és megvásárolja a kiadványokat, a magazint.”
Hegedűs István gyakorlati praxisa és ismeretségi köre sokrétű, és mivel tudja, miről akar beszélni, nem esik szét a könyv attól, hogy szinte véletlenszerűen lép színre hol Tolcsvay Béla, hol Póka Egon, hol egy nekrológot olvasunk a 2008-ban tragikusan elhunyt Tunyogi Péterről, hol pedig a budakalászi Faluház (ma Kós Károly Művelődési Ház) igazgatója, Benkó Attila szólal meg, hogy a visszaemlékezésen és az esetleges summázaton túl azzal is tisztában legyünk, milyen erővonalak mentén formálódik a mai rockélet.
Ezért a rajongókon kívül azoknak is ajánlom a könyvet (egyfajta „oktatási segédanyagként”), akik zenészként, szervezőként vagy szakíróként akarnak működni a rock háza táján. Tanulságos, hiteles és hasznos munka. Egyetlen szívfájdalmam, hogy a beszélgetések nincsenek tartalomjegyzékben rendszerezve, így szegény kötet mostanra tele van szamárfülekkel…
Hegedűs István: Örök és elpusztíthatatlan. Elmélkedések, beszélgetések, szubjektív visszaemlékezések a rockzene történelmének fejezeteiből. Violin Music Trade Kft., Budapest, 2018.