A film alapötlete csaknem öt évig érlelődött a rendezőben, míg végül egy súgó naplója alapján Szekér Andrással és Péterfy Gergellyel közösen megírták a forgatókönyvet. A film főszereplőinek nagy álma, hogy a vándorszínészek nyomorúságos életét hátrahagyva egy fokkal feljebb lépjenek, és végre bekerülhessenek egy kőszínházba. Ennek érdekében képesek minden megpróbáltatást kiállni, nem egyszer maguk tolják a kocsit, fagyoskodnak, vagy éppen éheznek. A történet mozgatórugója a kis, közös célért dolgozó csoport összezártsága, egymásra utaltsága, illetve az ennek kapcsán felmerülő problémák, valamint az emberi viszonyok alakulása. „Bár kosztümös filmről van szó, a történet általános, korszaktól független, bármilyen korszakra, bármely közösségre kivetíthető” – jegyezte meg Nagy-Kálózy Eszter, aki férjével, Rudolf Péterrel együtt alakítja a filmben szereplő színész házaspárt. Elmondása szerint saját személyes, magánéleti tapasztalataik sok mindenben segítik őket a két karakter megformálásában.
Talán nem véletlen, hogy a rendező kezdetektől fogva rájuk gondolt, amikor ki kellett választani, ki játssza a két főszereplőt, Zengőt és Zengőnét. A film főbb szerepeit rajtuk kívül Gáspár Sándor, Martinovics Dorina, Mohai Tamás, ifj. Vidnyánszky Attila, Gonzales Jázmin és Végh Péter játssza.
Verebes Zoltán, a film látványtervezője lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a korhűségnek kifejezetten nehéz volt megfelelni, hiszen a színészek szekere például nagyon sokfunkciós, és igen jelentős szerepet tölt be a filmben, ezzel szállítják ugyanis a felállítható színpadot, valamint a nyolc színészből álló társulat is ezen utazik. Ugyanakkor csak egy ló húzza, így nem lehetett túlságosan nehéz. „Mivel sok különböző funkciónak kellett megfelelni, sikerült egy nagyon különleges szekeret összeállítanunk, ami egyetlen korábbi ismert, Magyarországon használt lovas szekérnek sem felel meg teljesen” – tette hozzá.
A film gyártási stábja tavasz óta végzi az alkotás előkészületeit, az október 18-án a Mafilm stúdiójában megtartott, medencés jelenet felvételekor pedig már a 35. forgatási napnál jártak. Az alkotók elmondása szerint még 11 van hátra, ebből néhányat télen, reményeik szerint hóban vesznek majd fel. A Mafilm stúdiójában egy igen látványos mozzanathoz, a lovas kocsi vízbe csúszásának ábrázolásához rögzítettek képeket, de a jelenet egyes részeit szabad téren, a Dunában vették fel. A vízbe eső kocsi, és az abból kimenekülő, egymást és a holmijukat mentő színészek motívuma egyébként nagyon jól összegzi az egész film lényegét, hiszen Sándor Pál megfogalmazása szerint a történet fő kérdése, képesek vagyunk-e arra, hogy mentsük egymást.
A Vándorszínészek gyártását a Magyar Nemzeti Filmalap 547 millió forinttal támogatta. A film az előzetes elképzelések alapján jövő ősztől lesz látható a magyar mozikban.