Bár pénteken zuhogó esőben indultunk Budapestről, kegyesek voltak az égiek, mert késő délután már ragyogó napfényben érkeztünk Zalacsányba, az Örvényeshegy lábához.
Kissé meghökkentünk, amikor kiderült, hogy több mint két kilométert kell gyalogolni az enyhén emelkedő keskeny úton (erre jó lett volna felhívni az érdeklődők figyelmét, főleg mert közvilágítás hiányában az éjfélig tartó programok után nem volt kellemes a visszaút). Kárpótolt viszont a gyönyörű környezet, a két oldalt látható zalai dombok, a pipacsokkal teli gabonatáblákkal váltakozó, tarka virágú legelők. Rend, nyugalom, békesség.
A völgyben kellemes zene a kisszínpadon, a Pálos Vendégház előtt Al Di Meola éppen interjút ad, van, akiket ez vonz, másokat viszont az egyetlen hely, ahol ennivalóhoz lehet jutni. Kürtőskalács, édesség, innivaló még egy-egy helyen. Hatalmas sorok, de senki nem ideges. Még nem… Idén még nem.
A vendégház tulajdonosai, akiknek álmuk most valóra vált („Budapestről költöztünk ide a családunkkal. Örvényeshegy igazi szerelem számunkra. A kezdetektől bizsergetett a gondolat, hogy ez a magával ragadó hely egyszer majd fantasztikus kulturális programok helyszíne is lehet” – lelkendezik Badacsonyi Tamás és Nikoletta.) Elégedettek lehetnek: háromnapos összművészeti fesztivál a természet lágy ölén, koncertekkel, színházzal, irodalommal és finom borokkal.
A kisszínpadon szól a zene, a szépen gyülekező közönség viszont a nagyszínpad felé húzódik. Világosan látszik: ide ma mindenki a gitárszóért jött. A koncert igazi csemege, a színpad a völgyben, a közönség megtölti a domboldalt. A felkészültebbek komolyan vették a piknik szó jelentését, van náluk takaró vagy összecsukható kempingszék, ásványvíz, sör, szendvics – otthonról.
A felkészületlenek, mint mi is, állnak vagy a hátizsákjukra ülnek. Az alapból kihelyezett sörpadok száma igencsak kevésnek bizonyult a mintegy félezer érdeklődőnek. Viszont sokan kihagyták a késő esti programokat, és a gitárkoncert után elindultak visszafelé. Sötétben már nem annyira barátságosak a zalai dombok…
A szombat délelőtt és a kora délután a gyerekeké. Kissé szorongva számolom az érkezőket a Szalóki Ági-koncertre, késik is egy negyedórát alapból, aztán még egy negyedet a hangosítás beállítása miatt, de aztán megtelik a domboldal. Feltételezem, itt is az zavart be, hogy gyalogolni kellett, ami az apróságokkal még macerásabb. Ági aranyos, közvetlen, mint mindig, a gyerekek pillanatok alatt feloldódnak, partnerek a dalokat összekötő játékban.
Mennünk kell. A kétszer fél napon jól éreztük magunkat. Azt tapasztaltuk, hogy mások is. Családias, kellemes és nyugodt volt az első Örvényeshegy-piknik. Bárcsak ilyen is maradna!