Egyre bátrabb újításokkal kísérleteznek irodalmárok és szervezők egyaránt, aminek köszönhetően a közönség összetétele is megújul. Az egyik izgalmas irány ezek közül a színházzal kevert, interaktív rendezvények válfaja, amely azoknak való, akik nem csupán a sarokban üldögélve szeretik megfigyelni mások beszélgetését, hanem helyzetgyakorlatokban is szívesen részt vesznek, s akik szívesen mozgósítják saját kreativitásukat, aktívan továbbgondolva témákat, szövegeket… A játék, mint a művészet egyik lényeges és szembetűnő jegye, mely a színjátszás fogalmában, nevében is rögzült, rejtett tudást, tartalmakat és nem utolsósorban örömteli érzéseket képes felszabadítani.
A tematikus tréning alkalmat adott arra, hogy a konyhában használatos egyes tárgyakhoz fűződő asszociációinkat konkretizáljuk, meggyőződhettünk arról is, hogy a színpadon elhelyezett tárgyak és szereplők közelség-távolság tényezője milyen nemes egyszerűséggel képes árulkodni még oly bonyolult érzelmi viszonyokról is. A „workshop” résztvevői pedig például Nagy Lajos-, Borbély Szilárd-, Tar Sándor- és Jókai-szövegek közül választhatták ki, melyikből rögtönöznek színpadi jelenetet.
Találkozhattunk persze bőven tárgyias vagy inkább tárgyköltészettel is, egy rögtönzött installáció során megtapasztalhattuk, milyen sokat árulhat el bábként mozgatott eszközeinkről, hogy például kifolyatjuk-e a sörösüveg-szereplőnk folyadéktartalmát, azaz „lelkét”, vagy levesszük-e a kupakját. Végül pedig egy animációs thriller is elkészülhetett Petri György Vegetáriánus tál Übü papa módra című soraitól ihletődve: „már halljuk a besózott uborkák halálhörgését, s a paradicsomok fetrengenek az iszamos vágódeszkán… a pihegő salátatesteket cukros ecetbe fojtjuk” stb.
A salátakészítés horrornézetén kívül persze más tanulsággal is bővült látásmódunk: például hogy nemcsak a termelői zöldségek felhasználásának módjai végtelenek, hanem a magyar íróink, költőink által „kitermelt” szövegek felhasználási módjai is.