Mezey Katalin Kossuth-díjas költő, műfordító életműve nemcsak alkotói, hanem irodalomszervezői, kultúraformáló munkássága miatt is jelentős. A május 30-án 75. születésnapját ünneplő alkotót barátai, pályatársai köszöntötték a Magyar Írószövetség dísztermében.
Az esemény Mezey Katalin fia, Lackfi János költő A gondoskodás zsoltára című, atmoszférateremtő versével kezdődött, melyet Lázár Balázs színész, költő olvasott fel. Majd Temesi Ferenc író, a Magyar PEN Club alelnöke olvasta fel a kórházi kezelés miatt távol lévő Szőcs Géza költő levelét. „Az ilyen kivételes alkalmakkor nem a laudációknak, hanem sokkal inkább a baráti és az intézményes köszönőszavaknak van jelentőségük” – írta levelében Szőcs Géza.
Azt is hangsúlyozta, hogy Mezey Katalinnak költői életművén túl az általa irányított Széphalom Könyvműhely működéséért is nagyon hálásak lehetünk. „Van két szerző, akiket a Széphalom visszaemelt a magyar kultúratudatba: Várkonyi Nándor és Karácsony Sándor. Életművük olyan hatalmas intellektuális kincs, amiért akkor is hálásak lehetnénk, ha a Széphalom nem adott volna ki az ő műveiken kívül semmit” – tette hozzá Szőcs Géza. A levél felolvasása után Temesi Ferenc Mezey Katalin Azonosítás című versét idézte („Én vagyok Mezey Katalin / A fényképeim is engem mutatnak. / Én tetőtől talpig én vagyok / Ameddig lenni hagynak”), és mint kifejtette, aki a gyerekeknek is képes írni, sosem öregszik.
Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója köszöntőjében elmondta, hogy még a kilencvenes években találkozott először Mezey Katalinnal, amikor bevitt neki egy nagy könyvcsomagot a kulturális államtitkárságra. Mint mondta, ez a csomag kiemelkedett a többi közül, különösen Várkonyi Nándor volt rá nagy hatással. Prőhle Gergely kiemelte, mely pontokon kötődik hozzá Mezey Katalin költészete, és idézte az ünnepelt Oltalom című versét, melyet Károlyi Amynak ajánlott („Minden bizonytalan, / minden időleges, / minden viszonylagos – / néha vigasztalásul is / szolgál ez a tudat. / Másként ki tudta volna / kiállni eddig is / a végzetes sors- / fordulásokat?”) Prőhle Gergely felidézte, hogy a nagyszalontai Csonkatorony felújításakor találtak több koszorút, amely még Arany János sírjáról került oda, és ebből a babérlevélből adott át Mezey Katalinnak.
Kovács István költő, történész, műfordító a Kilencek költői csoportosulás nevében köszöntötte Mezey Katalint. Felidézte a Kísérlet című negyedéves folyóiratuk indulásának körülményeit, amelyhez előfizetőket kellett gyűjteniük. „Soha korábban annyian nem fizettek elő irodalmi lapra az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetből, mint 1972-ben és ’73-ban” – tette hozzá Kovács István.
A lap olyan sikeres lett, hogy a rendőrség összeesküvést sejtett, több számát elkobozta és be is zúzatta. „Varsóban láttam egy utcakövet, melyre valaki azt írta fel: Minden költészet. Ezt a feliratot mindenki kikerülte, senki sem lépett rá, nem törölte le, az eső nem mosta el. Azt hiszem, ez a kijelentés Mezey Katalinra különösen igaz: az ő életében minden költészet” – tette hozzá Kovács István.
Az eseményen megszólalt még Kiss B. Attila, a Magyar Művészeti Akadémia képviseletében, Jánosi Zoltán, a Magyar Napló főszerkesztője, Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, Lezsák Sándor pedig levélben köszöntötte a 75 éves Mezey Katalint. Fellépett Tallián Mariann színművész, Miskolczi Anita gordonkaművész pedig ihletett játékkal színesítette az estet.