Farkas Wellmann Éva felkérésre írta a Parancsolatok címmel megjelent, Ferenc Zoltán grafikáival illusztrált, könyvtárgyként is gyönyörű kis kiadványba foglalt tíz versét. Mi, akik tudtunk a megkeresésről, arról is értesültünk, hogy a felkérő Orbán Ferenc, az Evilági zenekar vezetője nem szabott határidőt. Rövid, letisztult, a mai ember számára befogadható és elfogadható formában, adott és eleddig számtalan módon feldolgozott témában hosszú vagy rövid idő három év tíz vers megírására? Nem szeretnék erről nyilatkozni, de akik ismerjük Farkas Wellmann Évát, a költőt és az embert, tudjuk: neki pont ennyi időre volt szüksége.
Mózes II. könyve 20. fejezetének 1–17. pontja tartalmazza az intelmeket, amelyekből később a tízparancsolat született. A könyvben, a versek után megtalálható ez is, ha valaki meg szeretné nézni, miből indult ki a költő, és az ingyenes CD-mellékletről meghallgathatók az Evilági együttes előadásában az Orbán Ferenc megzenésítette versek.
Tízparancsolat. Tíz parancsolat. Farkas Wellmann Éva verseiben az erkölcsi mondanivaló határozottan, ellentmondást nem tűrően, mégis szelíd határozottsággal van benne. Miközben olvastam, azok a halk szavú anyák jutottak eszembe, akik soha nem kiabálnak, mondataik a felszólító módot, a felkiáltójelet nem ismerik, gyerekeik mégis szót fogadnak.
Ne legyenek idegen isteneid – szól az első parancsolat, és mit mond a szelíd költő a Létezésben egyszer című versben? „Az Úr vagyok én, a te istened, / alakban százszor, létezésben egyszer, / ha rám ismersz, örökké egy leszek, / egy a sokakkal s minden istenekkel” – szól az első versszak, majd jön a magyarázat és az ígéret: „Hogy szeretlek, nem véletlen szeretlek. / A szolgaságnak házából kihozlak.” Végül az ok: „Lassan belaklak. Szándékod leszek, / féltő főbérlője a gyönge testnek; / leszek az ok, hogy úr magad lehess / félelmeden. S maradj meg alperesnek.”
Ne csinálj magadnak faragott képet – így a második parancsolat, de Farkas Wellmann Éva parancsolatversei-ben nem használ tiltást, nem ismeri a „ne” szócskát, inkább sugallja a miértet, az emberi értelemre alapozza a helyes döntés meghozatalát: „A világ, amilyennek fested, olyan lesz. / Én nem szeretnék ilyen, sem olyan lenni… / Neked látni, megfogni lételem- / s a kép színe fénytől, időtől halvány. / Én nem fakulnék, hogyha kérhetem, / csak ott lennék minden gondodnak alján.” (Minden gondodnak alján)
A te istenednek nevét hiába fel ne vedd – sokunk sokszor feledkezik meg erről, hívők és hitetlenek néha kötőszóként használjuk Isten nevét. „Nevem a szádon nem terem meg engem. / Nevem a szádon nem lehetne fegyver. / Nevem a porban is több értelmet nyer. // Nem én vagyok hibás, hogy nincsen érved…” És azt hiszem, az utolsó két sor az, amire gondolnunk kell mindannyiunknak: „Nem a te dolgod mindezt megtorolni.” (Nevem hiába)
Nem fogom, bár szívem szerint megtenném, hogy végigelemzem, -boncolgatom valamennyi versét a kötetnek, inkább kedvcsinálónak szánom soraimat. Nehezen választom ki a végszót, mert az ötödik és a hatodik parancsolathoz írt sorok is a kedvenceim. De meghagyom önöknek is a választás lehetőségét, azzal a megjegyzéssel, hogy választhatunk kedvencet Farkas Wellmann Éva tíz parancsolatverséből, de magát a tízparancsolatot tartsuk be. Valamennyit.
Farkas Wellmann Éva: Parancsolatok, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2018.
