Képregény készült Kucsera Ferencről, a magyaron kívül szlovák és német nyelven is miséző, az ateista, materialista agresszió ellen prédikációiban és írásaiban is harcoló mártírról, Krizbai Gergely Krizbo grafikáival. A Szentendre Barátai Egyesület kiadásában megjelent füzet bemutatójával egybekötött kiállításmegnyitón Gyürk Dorottya kulturális alpolgármester szavaiból is kitűnt: a vértanúság békeidőben is aktuális példázata az egyén önfeláldozását mutatja a közösségért.
A fiataloknak szóló kiadvány egy olyan fiatalembert mutat be, aki hitével fölfegyverkezve nézett szembe a gonosszal és a halállal, és győzelmet aratott.
Krizbo szaggatott, tépett kontúrú sziluettekkel, reszkető, lüktető, pulzáló formákkal, hideg kékekkel, masszív feketékkel, drámai vörösökkel, hengerelt, pacsmagolt, roncsolt felületekkel ábrázolja a néhány bekezdésben elmesélt történetet. A kis méretű, minden táskában könnyen elférő füzetke képei lapozgatva is hatásosak, de az Offline Centerben a héten még látható, nagy méretű printeken ragyog föl igazán ennek a szenvedés- és üdvtörténetnek a monumentalitása. Az egy Kucsera-portré kivételével nincs arc, csak sziluett. A hatás elementáris. A tömeg ökölbe szorult kezei a pusztítás eksztázisában, a mártír tehetetlenül széttárt karja – „amint a bárány elnémul nyírója előtt” –, az egyenes gerinccel, fölszegett állal a halálos ítéletet fogadó hősünk, és az utolsó képpár: a pokoli vörösben és feketében ázó halálosztag szemben a kékbe fröccsenő hófehér kereszten az öröklét glóriájával. A mű nem él a képregény-dramaturgia szóbuborékjaival, a narráció egyszerű, minimalista történetmesélés, közérthető, hatásos. Van a történetben – és a hasonló mirákulumokban – háromszor, négyszer is ennyi elmondanivaló; ez a füzetkét tekintsük egy hosszú és dicső út elejének!
– Amerika kapitány nagyon menő, de Kucsera Ferenc menőbb: ő tényleg élt – foglalta össze a grafikus a napjaink korszellemének megfelelő történelemszemlélet hatásmechanizmusát, vagyis azt, miként lehet instant popkulturális ikonokkal elárasztott generációk tömegeihez érzelmileg ugyanolyan fölfokozó hatású, de történeti valóságú, következményeiben átélhető működésű alakokat eljuttatni.
Blanckenstein György szentendrei plébános köszöntőbeszédében elmondta: egyházi berkekben már történtek lépések Kucsera Ferenc boldoggá avatásának érdekében. Ehhez az egyháznak többek között érzékelnie kell a hívek részéről fölmutatott tiszteletet. Legyen beszámolóm ennek egyik tanújele.
Ha ma Kucsera Ferenc példáját akarjuk követni, többnyire nem kell szembenéznünk a halállal. Csak azzal, ami a halálnál sokkal sunyibban és alattomosabban támad: önnön restségünkkel. Senki se szegez ránk puskacsövet, ha nem mondunk esti mesét a gyereknek. Egy térképen távoli, de lélekben nagyon közeli kultúra legmagasabb morális manifesztuma, a busidó, a harcos útja így tanít: élj úgy, mintha bármikor eljöhetne halálod pillanata!